VÁZLATOK GADÁNYI-KÉPEKRŐL

TALÁLKOZÁSAIM GADÁNYI JENŐVEL

 

1.
(Fák, házak II)

Fák és házak vonalakból
és pöttyökből és kész a világ.
De a mű ürügy. Hamis vád
önthetik belőle. S zakatol…

2.
(Csendélet 1942-46)

Zsúfolt barokk színkavalkád,
holott előörs-kéz festette…
De kihagyta új ecsettje
a Csöndes Létből azt az almát…

3.
(Lovak vízparton)

Lovak és tükörképeik:
mozdulatlanul ott, a tájban.
Közülük egy: dac-vigyázzban
állja a többiek érveit.

4.
(Magyar falu)

A régi falu: csendélet.
Robot, föld, szerszám, szekér, iga.
Ura, nemességét elitta…
Akkor is, ha fönn feketéllett…

5.
(Békásmegyeri kert)

Békásmegyer édenkertje:
impresszióknak lenyomata.
Égi Mástól diplomata
járt itt és a sorsát kereste.

6.
(Szűz/Anya gyermekével, 1956)

Iszony az anya szemében.
Csúszik ki karjából a gyermek.
Arcát beszövi könnypermet.
Körötte dráma zajlik éppen.

7.
(Zsennyei ősz)

Zsennye! Világok világa.
Bolygónk születése, hajnala.
Burjánzó élet víg dala.
Mosolyra simul, aki látja.

8.
(Átírt táj 1945)

Az ember az, aki átír,
félrehúzza a föld irányát…
Aki lát, sajnos hiányt lát.
A romlás győz, a konok vámpír?

9.
(Lótetem 1945)

Szinte már nonfiguratív.
Gyásznak, életnek kettős jele:
Szürkének, vörösnek helye.
Körvonalak s néhány fura ív.

10.
(Fák, bokrok 1951-52)

Harmónia, lágy fekvésben…
Ha a házon nem lenne ablak,
e kép uralná a falat,
égre nyílni akkor se késtem!

11.
(Krisztus – így imádkozom én 1950)

Az ecsettel imádkoztál.
S megidézted az Ember Fiát.
Teremtettél, vontál: “fiat”,
Hogy színek szárnyán Királyt hozzál.

 

Dóczi Székely Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.