TARNÓCZY BALÁZS VERSEI

VÁRAKOZÁS

 

Már huszonnyolc éve várom,
hogy teljesüljön az álom,
hogy tiszta, friss levegővel,
hittel, igazabb jövővel
köszönt ránk a tavasz,
de újra csak szépségtapasz,
hazugság, szenny, mérgező gáz,
romlást szépítő hamis máz
boritja el országunkat,
és bénítja tudatunkat.
Tavaszt hozó ajándékba,
minden jobbító szándékba
pusztító, mély árkokat ás
ez a bűnös várakozás.

2018. január 2.

 

NEMZETI /hattyú?/ DAL

Az UNIO-s csatlakozási népszavazás előtt – és 15-évvel utána

 

“Rabok legyünk, vagy szabadok?
ez a kérdés, válasszatok!”
Választottunk sokszor rosszul,
a sok hiba most megbosszul:
a dal még lehet nemzeti,
a cenzura még engedi,
ha a Hymnust énekeled
még nem verik be a fejed,
de a terror újra éled,
s előbb-utóbb elér téged.
Nemzetiszín lobogódat,
– akármikor nem loboghat,
csak ha ezt ők megengedik
– ha nem tetszik, elvehetik.
Hogy szavazzál, még csak kérnek,
minden szépet megígérnek:
te érdeked, lásd be, menj el,
de ne szavazz, csak IGEN-nel.
Ha elhitted – ami vétek –
mindazt, amit megígértek,
voksodat ha már megkapták,
elfelejtik, ahogy szokták.
Többé akkor már nem kérnek,
vége lesz a szép meséknek,
jönnek a szigorú napok,
nem hiszed? – majd tapasztalod.
Bezárják a terror házát,
s terror háza lesz az ország.
Hogy mit tanulj, milyen nyelven,
s hogy a paraszt mit termeljen,
ők szabják meg – és a kvótát,
s hogy ki vezényli a nótát,
– és ki végzi el a szántást?
Esküvődre ne kérj áldást,
templomokban ne imádkozz,
ragaszkodj minden hibádhoz!
Betiltják a becsületet,
hazafias érzületet,
jobb sorsra váró reményed,
s ellenzéki véleményed
csak magadban mondogatod,
betiltják a gondolatot,
szurkolónak, hogy örüljön,
tömegnek, hogy tömörüljön,
a rétnek, hogy kizöldüljön,
a madárnak, hogy röpüljön,
neveden az ékezetet,
a kijárást, a lélegzetet,
– és ha többet már nem lehet,
betiltják majd a nemzetet!
Támadj föl hát Petőfi Sándor,
szavald újra, zengjed százszor:
aki szabad hazát akar,
most igazán TALPRA MAGYAR!

2003. március 14. és 2018. január 13.

 

 

ÁRNYÉKOK

 

Hosszúak még az árnyékok
és hosszúak az éjszakák,
hosszú évek óta tűrjük
a sötétség rossz korszakát
mi, akik a fényre vágyunk,
míg azok, kik fényt igértek,
fényáradatban fürödve
vagyonban az égig érnek,
vagyonban és bűnözésben,
bűn itt bűnnel ölelkezik,
vérfertőző nászágyukon
a halállal szeretkezik.
Pirkad már a végitélet,
lüktetnek a halántékok,
ébrednek a fényre vágyók
– rövidülnek az árnyékok.

2018. január 5.

 

 

HAZUGSÁG KÚTJÁBAN

 

Hazugságnak nincsen
arany középútja,
mérgező vizet rejt
hazug ember kútja,
éltető tiszta víz
igaz szóból fakad,
hamis kút vizével
sose oltsd szomjadat.
2010. december 19.

 

 

SZABADÍTS MEG A POKOLTÓL

 

Kell végre írni egy verset,
gyászfeketét, keserveset,
vagy dühöngőt, vadszilajat,
átkot szóró tűzigazat,
szörnyű vészharangot húzni
kötélszakadásig,
lélekszaggatva zokogni
hajnalhasadásig,
vagy a legutolsó cseppig
kiinni minden bort,
vadul, rongyos roskadásig
ropni, rúgni a port,
aztán mindent törni, zúzni,
s ájultan a porba hullni…
– Imát írni, ájtatosat,
szelídet, mindennaposat,
vagy bűneikre büntetést
követelve, haragosat,
vagy Urunkhoz kegyelemért
engesztelőt, szentet, szépet,
– csak már ez a hazug pokol,
ez érjen már véget!

2018. január 03.

Tarnóczy Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.