SZÉKELY DEZSŐ VERSEI

HÁROM CSILLAG

 

Hollószárnyon leszállt az éj.
Valaki a szobába lépett,
intett és szólt: Gyere, figyeld
a betlehemi fényességet-

Három új csillag tündökölt,
mutatta az ólat, a jászolt
Hóba süppedt tanyák fölött
korhely, izgága szél viháncolt.

Ordasként vicsorgott a fagy.
A gyémántfényű utat néztem
s nem találtam lábnyomokat.
Angyalszárny suhant át az égen.

Mi történt? Meg nem fejthetem.
Karácsony volt. A gyertya égett.
Ki gyújtotta meg? Nem tudom –
tán Ő, a Halhatatlan  Lélek…

 

 

RÖPKÖDŐ KEZEK

Katalinnak

 

Tele van velük a szoba, a lakás,
sohasem nyugszanak.
Nekik mindegy hogy karácsony van vagy húsvét:
minden nap – munkanap.
Nyomukban rend van, tisztaság és béke…
Ti, röpködő kezek,
talán ti lesztek sírom pillangói,
ha én már nem leszek.

 

 

TÁVOL BETLEHEMTŐL

 

Falum: jámbor, hasa tehén,
két szarva: a két templom tornya…
Gyermekkorom legszebb telén
ékszerbolt volt az egész porta,

amikor belepte a hó
a karácsony gyémánt zúzmarája.
Egy bögre tej, egy friss cipó
mindig elég volt vacsorára.

Az öregek a párás, meleg ólban
kártyázás után dörmögtek: No, jól van!
menjünk aludni, gyertyánk se maradt!…

Akkor álmodtam ott Jézuskáról,
hogy miénk volt a betlehemi jászol
az  aranyosi gerendák alatt.

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.