SMIKÁL GYÖRGY VERSEI

Mint a fa

Türelemmel érni mint a fa,
mely téli fagyban hallgatagon áll,
sűrű nedveit lassan forgatva.
Karmos gyökerekkel mélyen kutat,
nehezen, mint kőben a fekete súly.

Tavaszi viharban lombjával óvja
madarak billenő fészkeit.
Árnyékot terít a vándorútra,
ha a nyár lángcsapjai perzselik.

S mikor gyümölcseit érettre becézi
a pirosló őszben, ágait lenyújtja.
Meghajol mint ősz-öreg bölcs, hallgatag,
ki csak mosolyog, ha évszakokat
perget időrostáján az Isten.

Mintha örökkévalóság lenne még előtte,
borostás csendben, levél-vesztetten
kémleli a könyörtelen eget.

Add, Uram, növekedni mint a fa!
Türelemmel érni, messzire tekintve,
mintha Isten Országa már bennem élne!

 

 

Zsoltár a 26. zsoltárra

Csak azt az egyet kérem én is Tőled,
Mit Dávid kért háromezer éve már:
Hadd lakjak a Te házadban, Uram,
Életemnek minden napján!

Hadd énekelhessem dalaid és zengjem dicsőséged!
Hadd kutassam titkaid, szemem hadd lásson Téged!
Vakítson el szépséged és körülötte
Erős falaid visszhangozzák szent szavaid!

Szentlelked imádkozzon bennem s az imában
Ott legyen mellettem a megnyílt égen
Citerát pengetve sok sarutlan angyal!
Zendüljön fel minden parazsas ajakról a dal,
A Téged dicsérő szívből írott ének!

Csak azt kérem Uram, hadd legyek ott sátradban!
Oda állíts engem, ahol Neked most dolgod van!
És nyisd meg kemény ajkamat a szóra!
A Te imád szóljon és váljon valóra nyelvemen
Valahányszor csak megengeded
Hogy megnyíljon és megvallja szent neved!

Csak azt kérem Uram, lehessek őrálló
A magas falakon és szent udvarodban,
Fenn a sáncokon éjjel és nappal kiálthassak Hozzád!
Engedd, hogy kérjelek és figyelmezz szavamra:
Emlékezz Uram, emlékezz irgalmadra!

Add meg, hogy ott lehessek fényes templomodban,
Tekinteted előtt, hol szolgád helye van!
S szemléljem tróntermed aranyló kincseit!
Add, hogy megláthassam egyszer, ahogy
Dicsőségedben vakítón ragyogva
végigjárod az Imádság Házait!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.