MISZLAI GYULA VERSEI

           PALIMPSZESZT

 

ALPHA, BÉTA, GAMMA  fáj nagyon
DELTA, lehet mégse EPSZILON,
DZÉTA  után nagysokára ÉTA,
a tét kevés volt emelni THÉTA,

mint megriadt kis IÓTA, KAPPA,
LAMBDA-jajok feslenek szavakba,
asztalfióknak készül a MŰ,
könyvtárakban mennyi parveNŰ.

oKSZImoront mind OMIKRON ont
elég lenne PÍ, RHÓ már megunt
SZIGMAgyar TAUtológia,
ÜPSZILONba kell fogódznia,

ha PHIaK Hívják majd éjszaka
naPSZÍnű úttá lesz, ÓMEGA

 

 

CELLAVILLANELLA

Sevillai Isodora, boszorkány utolsó szavai a siralomházban.

 

Rámzárul az éji ólomkamra,
elpártolt az időfatty remény,
ördög testvér ne hagyj most magamra!

Veled lettem hallgatag haragba,
kint: fák üszkein már ég a szél,
rámzárul az éji ólomkamra.

Kaini tőr tart megtörten. Bamba
áhítattal kérlek: itt  legyél!
Ördög testvér ne hagyj most magamra!

Nem középszer, gőg a lényed rangja,
megkötözött formád égig ér.
Rámzárul az éji ólomkamra,

Magánosok védőszentje vagy ma,
hagymázos napokból csönd  beszél,
ördögtestvér ne hagyj majd magamra!

Hány dont boszorkányoztam, carramba,
Húsom lesz holnap lángkenyér.
A rámzáruló éj; ólomkamra,
ördög testvér ne hagyj majd magamra!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.