MISZLAI GYULA VERSEI

AGÉSZILAOSZ EGY TITKA

 

Kleitosz vagyok, cserzővarga,
Spárta külvárosából.
Apám Szratónnak hívták.
Egyszer megloptam Agészilaosz királyunk.
Négy – öt éves fiacskájával vesszőparipán lovagolt
háza kertjében.
Észrevett. Rám szólt nevetve:
„Fogadd meg, nem mondod
el, amit láttál, amíg apa nem leszel te is.”

Majd múltak az évek,
megvénhedtem, a titkot, jaj a titkot,
nem tudtam kifecsegni senkinek.

 

 

IMA HELYETT
Nagy rovarszemével néz az Isten.
Elérek – e Hozzá gondolataim Jákob létráján?
Hallja – e elmondatlan „ámen” -jeim?
Most, mikor szobámban vánszorog az idő, éjfél felé.
most, ahogy a planétákon vágtatnak az évek, éjfélhez közel.

 

 

  RÖ                                      Azt hitted : halál.

Pedig csak Isten

inhalál.

 

***

 

Mi az ember?

Vízen árnyék.

Őt védő buborékistenekre

várnék.

 

 

 

 

***

 

Erdőbe csobbanó csendmadár,

zöld zajkörökben nő a hallgatás,

árnyékruhában a parton isten áll.

A parton porruhában isten áll.

 

 

***

 

Szavaktól szavakig veszkődöm,

mint gyerekként, ha jégtábláról jégtáblára

ugráltam, hogy a beszakadt

tó közepétől kiérjek a partig.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.