MISZLAI GYULA VERSEI

  

 DAJKÁLJ ISTENEM,

 

megmásztam a hegyeidet, folyóid
iszapjáig alámerültem,
bejártam városaid, a bűntudat katakombáit,
hogy elbitangolt jószágodként hazaérjek.
Kígyómarta lábbal siettem feléd,
szegényen, koszosan vágásra szánt
juhod vagyok, kit áldozati füstként
magadba szippanthatsz.
Kések fényében fölismerlek,
most rigófütty hímezte
csöndterítő rajtam.

Dajkálj Istenem!

 

 

  A DÉLPONT KERESÉSE

 

Aranylétrát cipel a hátán ez a délután.
rigófütty kóddal nyílik  minden kapu e délután,
szellőlovak előtt fiatal lányok a hajladozó  fák,
messze csavargok halottaim felé ezen a délután.

Szellőlovakkal csatangolok halottaim felé,
fiatal lányként fák hajlanak a szél felé,
minden ajtó nyílik  a rigófütty előtt,
angyalok a felhők aranylétrán e délelőtt.

 

 

KIS SZÍR LÁNY

 

Kis szír lány, te jársz az eszembe,
ki a kószi  költőt megigézted.
Sötét, Igenlő szemed látom páfrányos
oszlopok mögül előbújva,
lágy nevetésed idehangzik:
Bombüka khariessza Szüran,
         khaleonti tü pántesz,*
         e dallamra táncolt veled, fogta derekad tán
Theokritosz, a mézszavú költő,
válladra esett hajfonatod, kezed íves kancsók
hajlatán pihent,
hány tekintetben élt szemed tüze,
de az az egy már senkié sem.

Csak lépted hallatszik még:
pám – pá -pá
pá –  pá – pám – pá
pá – pám
pá – pá – pám – pá
pá  pám – pá.

  • * „Szíria lányának csúfol mindenki, soványka, naptól barna leány” (Theokritosz: Paraszt hexameterek, Babits M. ford.)

 

 

 PENNSYLVANIA BLUES

 

Nem tudtam megírni Pukiksziben,
ó, nem tudtam megírni Pukiksziben,
a kis fehér templomot,
a nagy Hádzn folyónál,
a nagy Hádzn folyónál,
hol a pap magyarul beszélt,
januári csend volt és üresség,
a januári csendben üresség,
Kálvin papja magyarul beszélt,
mert el kell tartani a családot,
sietett haza, kolbászt tölteni,
a családot el kell tartani,
a belvárost feketék lakják,
kijjebb olaszok, jó digók,
a nagy Hádzn folyónál,
túl az Óperencián,
a messzi Pukiksziben,
a messzi Pukiksziben.

 

EPAMEINÓNDASZ MANTINEA FELÉ INDUL

 

 „Epameinóndasz, aki szerintem Görögország legnagyobb fia volt”

  1. T. Cicero, Tusculumi eszmecserék, I.2.

 

Magányos volt – e Epameinóndasz,  a Thébait naggyá tevő.
Táncolt, fuvolázott, a tant* képviselte. Ékesen beszélt,
csatákban nem maradt győzelem nélkül.
Egyedül élt, visszafogottan, megvesztegethetetlen,
öröme: idős szülei őiránti büszkesége volt.
Győzelmi oszlopokat állított, fiúszeretőket  temetett el.
Magányos volt- e Epameinóndasz?   Mért akarta Spártát
megregulázni, Spártát, aki Hellász szeme volt, erős karja,
barbár tengeren  görög hajó tőkesúlya.
Aki  főhatalma nélkül Hellász szétesett.
A félszemű makedón  már dörzsölte a kezét Pellában.
Talán minden dolgok mulandóságára gondolt Mantinea felé vonulva
(de előbb még rendet kell hagyni maga után),
vagy csak saját dicsőségét, halhatatlanságát kívánta,
lándzsaheggyel a mellkasában is.

Lakásában egy nyársat és egy szalmazsákot találtak.

 

 Tan* = Mestere, Lüszisz, Püthagorasz leghíresebb tanítványainak egyike

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.