IN MEMORIAM STRAHL ZOLTÁN

Strahl Zoltán, a tett-magyar, barátom volt. Az élet úgy hozta, hogy “fizikailag” csak rövid időt tölthettünk egymás közelében, mégis élethosszig, s immár nem is jó a meghatározás, az én élethosszomig tart ez a barátság.  

Néhány fölvillantás, hogy mi is volt közös  bennünk: a piarista öregdiákság, a jogi tanulmányok, melyek egyikünket sem elégítettek ki, az a szellemiség, amely szerint magyar az, akinek Trianon fáj…és az eltérő?

Ő nyüzsgőlélek volt, én inkább magambaforduló; ő a politika, én az irodalom fegyverét forgattam szívesebben…

Ő volt a homo politicus és én voltam – legalábbis az ő számára, aki  visszatérően, kedvesen, eufemisztikusan így nevezett – a poeta doctus…

Nevéhez fűződik az Egyesült Magyar Ifjúság létrehozása és éveken át tartó gondozása, babusgatása.

Azután tavaly ősszel váratlan betegség tört rá, mely pár hónap alatt halálba szorította; negyvenkét éves volt.

Életműve így is teljes. Maradandót alkotott. Valamit, ami megvan, megmarad. Mi ez? Több ezer magyar fiatal összefogása, egyetakarása! 

Eltávozása előtt kaptam egy fölkérést, írnék valamit Zoliról. Megírtam s rá egy hétre eltávozott a földi szférából. Íme a vers, mely nem emlékül, de még a köztünk élőnek íródott. (dszg)

 

FÉRFIÚ MARKÁNS ARCÉLLEL

panegirisz S. Z-nek

 

A téridő egymástól eltérített,
De barátságunk őrzi még a hitet.
Ha, ki valaha nekem fényét adta,
Mindnyájunk vaksiságát meghaladta…

Mert jó ügyek harcosaként ismerlek,
Kinél igazsággal teli a serleg.
S mikor kiissza büszkén, mint nagyivó,
Nem csúszhat oda trükközve a kígyó.

Tapintható szíved szép egyensúlya:
Nem hagyod, hogy hatalmi gőg szapulja.
És persze kell a szellem lüktetése,
Hogy világunk értelemmel tetézze.

Humorod, ha csillantod, minő öröm!
S ha futtatod az eszmét, nincs csömöröm…
Karjaid közt ott tolong a te-világ:
Gyűlnek oda Csillák, Zselykék. Attilák.

Az ideák nem fogynak el körüled.
Az idea éltet. Ha nincs, az ölhet.
Tekintélyed a szent megbízhatóság,
Társa számtalannak, maga is ország!

Bár téridő egymástól eltérített,
A hű barátság őrizi a hitet.
Ha, ki valaha nekem fényét adta,
A sátán torkát egyszer átharapta.

 

Dóczi Székely Gábor
Tuzsér, 2017. április 26.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.