IN MEMORIAM BALÁZS TIBOR

Balázs Tibor Phd (Aranyosgyéres, 1958 – Esztergom, 2017;  költő, műfordító, irodalomtörténész, tanár) költővel folyóiratunk több szerzője is – sajnos immár csupán múlt időben írhatóan – személyes kapcsolatot ápolt. A magyar irodalomban megillető helyét bizonnyal életművének átfogó elemzését követően foglalhatja majd el, de hitünk szerint a halhatatlanok közé kerül… (dszg)

 

 

IN MEMORIAM BALÁZS TIBOR

 

Egyszer találkoztam veled,
mint hús-vér emberrel…
Kérész című kötetemet
vittem. Hátha megperzsel,

s kiadod a Littera Nova
társaság örve alatt,
s nem marad titokban: sub rosa
S a közös szándék együtt szaladt.

De aztán egy közönséges
s roppant hatalom közbeszólt.
Csak az antológiához
jutott számomra reszort.

Másodszor tavaly nyáron
ajánlottad a Fényszivárgást.
Rostand-nak szánt Fényűzéseim
helye így lett e vágyott pást.

Mindketten űztük hát a fényt,
mely nekem ma is csak szivárog.
De rád már ömlik, hisz benne élsz:
nem födhet el semmi árok!

Dóczi Székely Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.