Dóczi Székely Gábor versei

DÉLI KAPU

Keletről napfürösztve áll a szentély.
A toronynak nyugatról majd búcsút int,
De délről a kitárt kapun át benn él
Hajóban a fény, sugárzó naprubint.

Vonzásod hatalmában földi személy,
Kit a szépség, ha átlépett, megsuhint.
A lelkeken végigborzong a szent kéj,
S e Házban viseled csak el a bút s kínt.

A föltámadásnak kapuja vagy te.
S araszolna rajtad nyerskőnyi lelkünk,
Kit hív, hogy edzze szépséggel  Astarte!

Fehérlyuk voltál, hol a Sátán eltűnt.
Nincsen itt megtorpanás. Portas ante!
Odabenn vár a szentség, hogy ne lelj bűnt.

 

KAPUK DÉLRŐL

I.

Nyílások, ajtók és kapuk.
Tirajtatok át élünk.
Nem tűrtök meg semmi tabut.
Nekünk adtok esélyt, bűnt.

Vagytok bár romos-rozogák,
De át s bejárni mégis jók.
S vagytok porta speciosák.
Kövekre lehelt égi csók.

Fejezetet, bordát farag,
És pálcatagot idomít
A mester ébren-álmatag.
Kezes bárány a riolit.

Alattatok lépünk oda,
Ahol a folyton-ünnep vár.
S tárul a szépség-kaloda,
A megtört léleknek mentsvár.

Hív a béllet, jöjjetek be!
A szép mű fönn se lesz hamu.
De ép marad görbe teste…
Nézd, itt áll a déli kapu.

 

 II.

Köveket róttak egymásra.
Rend és falszövet született.
Hogy a világ is meglássa,
Beengedték a szellemet.

Délről, azon az ékesen,
Mely lett a csodának társa.
Átlépve rajt nem kétkedem…
Szív s kő vigyáz ott egymásra.

Fényhozó tavasz jött ide
Legyőzni sötétet-telet.
S az egyház által sebtibe
Rend és falszövet született.

Mely lehatárol s határt nyit.
Benn az Istennek lakása.
Hallasz görögöt, arámit.
Hogy a világ hallva lássa.

Ő csak a lélekkel nyílik.
Varázsszót nincs, ki emleget.
S elvisz a diadalívig…
Így engedték a Szellemek.

Beengedték a szellemet,
Hogy a világ is meglássa.
Rend és falszövet született,
Köveket zengtek egymásra.

 

 III

Milyen kapukat engedünk
életünkre nyitni?

Milyen kapukat illesztünk
mindennapjainkra?

Mit engedünk be a
megnyitott  kapukon
és mit fürkészünk rajtuk át?

Déli kapu!
Profán összetettség
és Szent egyszerűség.
Időszerűtlenségedben
időszerűbb vagy, mint
modern társaid.

Letétet őrzöl. Magad vagy a hűség…

 

Dóczi Székely Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.