DÓCZI SZÉKELY GÁBOR VERSEI

 SZAVAK CSŐSZEI

 

Ma is a szavak csőszei
a legnagyobb képmutatók!
Nem mondhattad: mozog a föld.
S nem mondhatod: lassan megáll.

Tolerancia-bajnokok
szúrják ki szemedből a szálkát,
miközben ápolják otthon,
magukéban a gerendát.

Képet mutat a képviselő.
A placcokon nyájas mosolyt
ölt magára, voksodért, de
rejtekben virít fehér foga.

Egy elvétett szó, s a cézárok
ujja rendre lefelé mutat.
De álnok szózuhatagok
előtt szabad az út, tág a tér.

Szó, mely éltet, szó, mely gyilkol.
Szó, mely fényt hoz, szó mely tiltott.
Képet viselni: megélés
Képet mutatni túlélés.

Az írástudó, a művész
is, szinte mind képet mutat.
Az arc itt fehér holló, hisz,
fortélyos félelem igazgat.

Ma is a szavak csőszei
a legnagyobb képmutatók.
Nem mondhattad: távol az ég.
S nem mondhatod: rádszakad-közel.

 

 

ANALÓGIA

 

Ha Isten fiára süthették,
hogy istenkáromló…
az ember fiára
bármikor, bárhol, bármit…

 

 

RÖGTÖNZÉS

 

Rögtönzés az életem,
nem előre tervezett.
Sodródásom lételem,
kis tutajon evezek.

Napjaim rózsafüzér:
a szemeit tépkedem,
nem olvasom, rossz üzér…
rögtönzés az életem.

Kezdettől látomás, hogy
a vég őrizetbe vett,
de hogy ma én vagy más rogy,
nem előre tervezett.

A kukoricafosztás
se jobb, lélek, légy velem
s körül ne ficamot láss!
Sodródásom lételem.

Impromtu. A pillanat,
a mélység van s elvezet
látni túlra, színfalak.
Kis tutajon evezek…

Kis tutajon evezek:
sodródásom lételem.
Nem előre tervezett:
rögtönzés az életem.

 

 

AD SENECA

 

Tarisznyám színültig kincsekkel.
Oh, mennyit gyűjtöttem pályámon!
Szívem, főm, ma már ne incselkedj
A sorssal. Véget ér száz álom…

A jövőm lyukacsos nincsekkel.
Elfogy az út, innen jól látom.
Királynőmnek egy gyalog sekkel -,
Elnémulnak a vágyak számon.

Több az útravalóm, mint az út…
A startvonaltól hallom máig:
Fülemben rajt hangja, flinta zúg.

Szememben nem fény-, de homályhíd!
Az élet? Mint mit a hinta tud.
S fújják a szűnés harsonáit…

 

 

FÖLSZÁLLT A TRAMVÁJRA

 

Fölszállt a tramvájra néhány ruszki.
Két férfi és négy bárisnya.
A Tescot keresték, mit is mást,
mely mára legyőzte őket is.

Arzenál ide, arzenál oda…

Én örömmel vergődtem Dosztojevszkij
nyelvén egy-két kurta-hasznos szót.
A nyúlós jelen és közös hódoltság
jegyében vérszegény útbaigazítót.
Halálos, közös eszmék után
tán még halálosabb eszmétlenség
tapossa őket is, minket is.

S a negyven évet békévé oldotta
az emlékezet irgalmas folyója.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.