DÓCZI SZÉKELY GÁBOR VERSEI

SZÉKELY BÁRD

 

Arra kényszerítnek olykor,
Hogy kitűzz valamit.
Máskor kiskaput nyit a hatalom.
És sunyin összezár. Majd leszakít.

Áronok, Mártonok mellé
Ma újra Árpádok kellenek:
Meg kell találni a módot itt maradni,
S csak ez számít, nem a küllemek.

Bizonnyal kiverik fél szemed,
Sőt: életfogytig díjaznak,
Ha mohóságod a jussból kéreget.
Nincs panta rhei. Se új nap itt: mind aznap.

Az ellenállás furfangját
Eszünk mélyiből kaparjuk elő.
S ha minden székünk kőből faragjuk,
Nem vész el város, havas, legelő.

Megmaradni mindig nehéz.
Elveszni van belénk programozva?
Lavírozni nem volt kenyerünk, mégis
Vigyázzon szemünk: Brüsszel vagy Moszkva?

Akár arra kényszerítnek,
Hogy valamit kitűzz,
Akár tűrni, míg baljuk leszakít:
Állj ellen, Mária népe, maga is szűz!

 

 

LÁTOGATÓBAN BARTIS FERENCNÉL, 2016-BAN

 

A gyergyói parókián vártál,
A hatalmas püspökkel karöltve.
Börtöneitekben nem volt ágytál,
Mindent pótolt a zsoltárhang röpte.

Nem éltetek aranyközépúton.
S nem bántátok, hogy másnak tiszte ez.
Méltatlan utódként az én húrom,
Költőtárs, ím, pánegirisszel tegez.

Márton Áronról szent költeményed,
Hogy zuhog a kiállítási tablón.
Tízezrek olvasták, s a neved  fénylett,
Költőként fölmagasultál biztatón.

A papot méltattad, az embert védted.
Mindig a szeretet hangján szóltál,
Holott megalázott a történet…
Többnyire jóvá születnek az Oltnál…

Köszönöm a tegnapi találkozást,
Ott, a szárhegyi cinteremben.
Mióta elköltöztél, ezt készültem folyvást.
Szemem nem sírt, de legbelül remegtem.

Hol tart az óhajod, jártál Delphoi-ban?
Magam gyarló voltán is épp azt várom,
Jönne már az álom, ami berobban:
Lenne minden székely, Márton Áron.

 

 

AZ IGAZSÁG VÁRHAT 

in memoriam: Schopenhauer

 

Többnyire lassú, majd’ mindig félszeg.
De ha nem épít köréd várat,
Lehullsz, mint viharban a fészek.
Ne hidd, hogy az igazság várhat!

Miért kéne ráadásnak lenni,
Hisz mifelénk kiadja a hármat.
Lehet hatalmas, lehet szemernyi.
Ne hidd, hogy az igazság várhat!

 Amikor eljön, mindig késő.
S hiánya meggörnyeszti hátad.
Ormótlan, kit nem alakít ő, a véső.
Ne hidd, hogy az igazság várhat!

 Szívedben a bizonyosság olyan,
Mint egy óriási vár, senki sem árthat.
Mely nem vés, de körülgyöngyöz, hűs folyam.
Úgyis eljön: az igazság várhat!

 

 

SOKARCÚ EMBER

 

Sokarcú az ember.
Délibábarcú és
angyalarcú.
Árnyékarcú és
sátánarcú.
Sokarcú az ember.

Hétköznapi az arca
és ünnepi.
Olykor egészen kitakarja,
máskor  igája elfedi.

Néha ragyog, izzik fehérben,
mint a Nap.
Aztán vörösben tomboló
kirakat.

Sokarcú az ember.
Árvalányhaj arcú
és búzamező arcú.
Pipacstenger arcú
és rózsaliget arcú…
mert sokarcú az ember.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.