DÓCZI SZÉKELY GÁBOR VERSEI

FÉNYŰZÉSEIM

(Rostand-nak, Flambeau-ért)

 

Teli vagyok rejtett fényűzéssel.
Láthatatlan, tompa csillogással.
Az élet hív, s mégis tőle vérzel.
Marasztal, de nincs, ki áldomást hall.

Fülelek. Honnan jön szó, az áldó?
Ha rálelhetnék, bár másutt fészkel!
S ha hallgatna értem zajos vádló…
Teli vagyok rejtett fényűzéssel.

Sorsot teregettél nagylelkűen.
Magadat loptad bárgyún, míg más csal.
Hitted, hogy a katedra majd üzen
Láthatatlan, tompa csillogással.

Magad kontójára űzted a fényt.
Taps a mellőzésnél sosem érvel.
Bátor voltál s e bátorság hogy félt!
Mint mikor az élet hív, de vérzel.

Mily rang az, mely önkezünktől készül:
Havasi csúcs, locs-pocs olvadással,
földi kéj az, semmi, öröklétül…
Marasztaló, s nincs, ki áldomást hall.

Marasztal, de nincs ki áldomást hall.
Az élet hív, mégis tőle vérzel…
Láthatatlan, tompa csillogással,
Teli vagyok rejtett fényűzéssel.

 

 

ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET IDÉZÉSE

 

Sohse volt akkora erőm, mint neked.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Az igazi hit nekem csak integet.
Rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

Erőt erővel visszaverni szabad?
Róma egykor így, de utóbb a hitre tett.
Hisz a felhőkből Isten szava fakad.
Sohse volt akkora erőm, mint neked.

Nem akartál mindent síkká tenni.
Vannak ilyen ötletei az agynak.
Sina’ hegye a minden, a többi semmi.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.

A mustármag. S a hegyen épült város.
Az ember oly könnyen lesz hitszegett.
Porból jön és szüntelenül sáros…
Az igazi hit nekem csak integet.

Kenyerünk a kézben gyakran megkövül.
Kosaradban kenyérként is rózsák laknak.
A sorrend: kő, kenyér, rózsa, s a lét örül.
S rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

Mert rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.
Az igazi hit nekem csak integet.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Sohse volt akkora erőm, mint neked.

(1)

 Sohse volt akkora erőm, mint neked.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Az igazi hit nekem csak integet.
Rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

Az összes ember akar egy templomot.
Melyben megtart, s nem csupán hiteget.
Ahol sem ő, sem más nem lesz meglopott.
Ott… lenne akkora erőm, mint neked.

Ki képes mozdítani a hegyet,
S mitől lobbannak lángra a kazlak?
Nap nap után föltűnik a kikelet,
S mozgó hegyeid még ma is szaladnak.

Ahány ember, annyiféle itt a hit.
Pusztát jelent, erdőt vagy ligetet
S van, kinek egy virágot, odakint.
Az igazi hit nekem csak integet.

Az élet nem patyolattiszta abrosz.
Szennyünk tüskék és fogak: szúrnak és marnak.
Csak az szép, mi szeretettel kardoz.
Rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

Rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.
Az igazi hit nekem csak integet
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Sohse volt akkora erőm, mint neked.

(2)

Erőt erővel visszaverni szabad?
Róma egykor így, de utóbb a hitre tett.
Hisz a felhőkből Isten szava fakad.
Sohse volt akkora erőm, mint neked.

Az erő s a hatalom mindig elvesz.
A fizikai erőkből kín fakad.
A hatalom meg hízik, pedig degesz.
Erőt erővel visszaverni szabad?

Az engedelmesség volt nagy erényed.
S a jóság, mely kitöltötte szívedet
A gazságon ritkán fog az enyészet,
de Róma túlélte, mert a hitre tett.

Az áhított igazság még mesébe
Is bújik s lesz egyszerű legendalap.
Ha rajtunk múlna, máglyán megégne…
De fönn, felhőkből, Isten szava fakad.

Erőtlenség volt erőd, a kegyelem.
S a minden ember iránti tisztelet.
Ha minden ballasztomat elengedem,
Akkor se lesz olyan erőm, mint neked.

Sohse volt akkora erőm, mint neked.
Pedig felhőkből Isten szava fakad.
Róma egykor így, de utóbb a hitre tett,
Mert erőt erővel verni nem szabad.

(3)

Nem akartál mindent síkká tenni.
Vannak ilyen ötletei az agynak.
Sina’ hegye a minden, a többi semmi.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.

Isten látószögén a lapály, mint a hegy.
S fordítva. Minden részecske elemi.
Csúcsíves torony? Akár egy minaret.
Minek akarni mindent síkká tenni?

Uniformisék álma puritán álom.
Akik alkotnak, mind mást faragnak.
A létet egyhangúba nem invitálom.
De vannak ilyen ötletei az agynak.

Nem jó a bárhogy és nem jó a bármi:
Kell a hegy, a világot kilesni.
A földet és eget befelé látni…
Sina’ hegye a minden, a többi semmi.

Két tucat év adatott a munkához.
S mi volt e munka? Rabnak és szabadnak
Egyaránt illő: tettekkel imádkozz.
S mozgó hegyeid még ma is szaladnak.

Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Sina’ hegye a minden, a többi semmi.
De vannak olyan ötletei az agynak,
Hogy  mindent puszta síkká akar tenni.

(4)

A mustármag. S a hegyen épült város.
Az ember oly könnyen lesz hitszegett.
Porból jön és szüntelenül sáros…
Az igazi hit nekem csak integet.

Jámborság, bolondság, ki tudhatja?
Az eredő számít, hogy légy fárosz.
És ne légy a világnak unt fattya.
De mustármag. S hegyen épült város.

Megmaradtál gyermeknek. Egészen s végig.
És annak útját jártad, ki bírt szeget.
S fölvitte Atyjának az égig.
Az ember mért lesz könnyen hitszegett?

A te szépséged Assisi-ig fénylett.
Krisztus derűjétől voltál bájos.
Miránk, az átlagra áll, hogy tényleg
Porból jön és szüntelenül sáros…

A hit szárnyal és vágtat, mint egy hős.
Vitt téged, hogy betölthesd tisztedet.
Állok a tömegben én, az eszelős:
S az igazi hit nekem csak integet.

Az igazi hit nekem csak integet.
Porból jön és szüntelenül sáros
Az ember ki könnyen lesz hitszegett.
Hol a mustármag. S hegyen a város?

(5)

Kenyerünk a kézben gyakran megkövül.
Kosaradban kenyérként is rózsák laknak.
A sorrend: kő, kenyér, rózsa. S a lét örül.
S rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

A kéz a genezis nagy csodája.
Ki hatalomhoz is társul eszközül,
De ha ad, föltárul a szeretetpálya…
Kenyerünk a kézben, jaj megkövül.

Modernséged átível nyolcszáz évet.
Bátorságod világra nyíló tág ablak.
Szellemed egy kozmoszt is átéget.
Kosaradban kenyérként is rózsák laknak.

Igazakból lehet csak legenda.
Ki hamis, éltében mind eltörpül.
Fölfakadt nyomodban a Bethesda…
A sorrend: kő, kenyér, rózsa. S a lét örül.

Olyan maradtál, mint a gyermek: isteni!
S királyi sarjból adtad magad rabnak.
Életed transzcendencia. Nem itteni.
S rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

S rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak
A sorrend: kő kenyér rózsa. S a lét örül
Kosaradban kenyérként is rózsák laknak.
Kenyerünk a kézben gyakran megkövül.

(6)

Rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.
Az igazi hit nekem csak integet.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Sohse volt akkora erőm, mint neked.

Te már akkor befogadtál, mikor
a népek gyakran fenevadként martak.
Akinek az arca csak maszk, nem ikon,
rózsái se szebbek, mint kőből Karnak.

Szabad voltál, szárny nélkül, angyali lány.
A mindent engedő föld elűz eget.
Számodra a föld ezért lett silány.
Az igaz hit nekem mért csak integet?

A mozgó hegy is egy szürrealizmus.
S egyedül annak hite marad nagy,
ki megérti, hogy az ám a virtus,
ha a mozgó hegyek csak úgy szaladnak…

Az ember könnyen eljátssza erejét.
Ha szeretet gyanánt épp csak illeget.
S az erő nem szívbéli, de szerteszét!
Jaj, sohse volt olyan erőm, mint neked.

Sohse volt akkora erőm, mint neked.
Mozgó hegyeid még ma is szaladnak.
Az igazi hit nekem csak integet.
Mert rózsáid szebbek, mint kövekből Karnak.

 

 

MADARASI HARGITA

 

Ivó után jobbra tarts.
A patak mentén pár kőtömb,
az úton, az asztfaltig sok kővakarcs.

Szerpentineken hágj egyre följebb.
A szálfák méltóságát
az Égnél pöröljed.

A csúcs alatt menedékház
s új üdülők sora.
A szél köztük szabadon megtépáz. 

A megrendülés már közel.
Örökzöld cserjésben törtetsz,
miközben valami-valaki ölel.

Tüdőd nem, szíved szorítják.
Nem, nem a légszomj. E helyen
támadnak föl a székelyek, a szittyák.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.