KŐSZEGI LAJOS: ELEFÁNTHÁTON

  1. március

Az üres könyvesláda

 

Barátom, aki gyermekeinek listát állít össze azokról a könyvekről, amiket egyszer majd érdemes lesz elolvasniuk, azt kéri, hogy segítsek ebben, s írjam le, hogy mely könyvek fontosak nekem. A könyvek között is akadnak jó barátok. Nincsenek sokan. Régóta él bennem is az a gondolat, hogy az igazi könyvek, nélkülözhetetlen útitársak, össze kellene gyűjteni őket egy kicsi bőröndben vagy egy ládában. Ha bárhova megyek, még ha olykor úgy tűnik, hogy egyhelyben maradok, akkor is legyen velem és veled mindig az a kis könyves bőrönd.

*

Láttam a legújabb könyv-válogató próbálkozásokat. Forgattam az Osiris Kiadó alapítója-vezetője, Gyurgyák János: “Élet és Halál könyve” gyűjteményét, amelyet három gyermekének állított össze, azonban már tagolásában is elriasztó: az Életről szóló piros kötete fele akkora, mint a másik. Vagy nem lep meg Morcsányi Géza, a mai magyar könyvkiadás meghatározó személyisége, amikor azt mondja, hogy bárhova a következő három könyvet vinné magával: Kafka (1883-1924): Der Prozeß; Pessoa (1888-1935): Poemas; Camus (1913-1960): L’Étranger. Ezektől a könyvektől úgy látszik, nem tud (meg)szabadulni? Vagy emlékeztessünk a 2005-ben lezajlott “Nagy Könyv – 100” szavazásra, amikor a “kollektív bölcsesség” kínkeserves listája született meg, s amiből a legjobb esetben is csupán három könyvet tartanék meg, de inkább csak egyet. A listák és szöveggyűjtemények legfeljebb arra jók, hogy tudjam mi az az egyre növekvő, dagadó, elkülönülő és egyre több figyelmet, befolyást, hatalmat követelő “tudni-nem-érdemes-dolgok-tudománya” (báró Hatvany Lajos). Tudásommal csupán tudatlanságom mértéket leplezhetem vagy fejezhetem ki.

*

A Szabad Európa Társaság, amely elsősorban azzal foglalkozik, hogy mit, milyen jó gyakorlatokat hozna be Magyarországra a világból, negyven külföldi minta alapján összeállított egy “szakértői” listát a „legfontosabb” 100 könyvről. Támaszkodtak többek között a Harvard Classics-ra, a 60 kötetes Great Books of the Western World antológiákra, a Time magazin szerkesztőire, Martin Seymour-Smith-re (The Most Influential Books Ever Written), a Guardian magazin Top 100 Books of All Time gyűjteményére és másokra. Listájuk célja az volt, hogy “egyrészt útba igazítson; másrészt természetesen az, hogy felbőszítsen…” (Richard Lacayo). A SZET listájából maximum tíz könyvet tartanék meg.

*

Az összes elképzelhető könyv száma véges. Jorge Luis Borges (1899-1986), aki az írói hírnevével arányban veszítette el külső látását, nevezetes metaforát alkotott – a Bábeli Könyvtárat. Ebben a következő feltételnek kell teljesülnie: minden olyan könyvet tartalmazzon, amelyet 25 betűből és írásjelből álló betűkészlet leírhat valamennyi nyelven. A könyvek azonos méretűek, és nincsen két azonos tartalmú könyv. Voltak, akik kiszámolták, hogy a Borges-i könyvtárban mennyi könyv található. A könyvek száma véges, ahogy az egy pontból keletkezett és táguló Univerzumunk mérete is véges. Az Univerzum 13,6 milliárd éves és az átmérője most 93 milliárd fényév. A Bábeli Könyvtár könyvei a nekünk adatott Univerzumban nem férnének el – huszonhárom ezer ugyanilyen méretű univerzumra volna még szükség a könyvekhez.

Borges elviselhetetlen méretű könyvtárában emberek bolyonganak, azzal az elviselhetetlen bizonyossággal, hogy valamelyik univerzumban, valamelyik polcon számukra rendkívül értékes könyv található, de az hozzáférhetetlen számukra, mert nem tudják, hogy melyik és hol van. Ez a könyvtár: az Internet.

*

Kunszt György az emberiség tudását, mint “hagyományt” reprezentáló könyvek legszűkebb listáját a következő négy (teljes és befejezett!) könyvvel adta meg:

Platón: Phaidón (Szókratész végrendelete a lélek halhatatlanságáról);

Névtelen Szerző: Bhagavad-Gíta (jógák avagy utak a divinációhoz);

Lao-ce: Tao Te King (a tan transzparens áramlása a nem-cselekvés tökéletességében);

Patmoszi Szent János (Aetós – sas): Evangéliuma (keresztény guru-jóga: legyek az élet kenyere, élő víz, az élet és a világ világossága, az ige, a szó maga – Jézusnak való teljes önátadásban).

Ebben a szűk listában mindegyik könyv számol az elkerülhetetlen szenvedéssel, amely nem más, mint a tan bennünk élő, önmagunk választotta tanítója.

*

Egy hete betegeskedek (láz és száraz köhögés), mifelett óriási napkitörések érik el a földet. Közben gyakran töprengek azon a bizonyos “könyvesládán”. Elképzeltem ismét azt a könyvkiadót, amely évtizedek óta él bennem, s olykor egészen eleven. Barátommal, Várhegyi Miklóssal jó-néhányszor nekilódultunk (együtt és külön is), hogy folyóiratot és könyvsorozatot indítsunk. Volt idő, amikor Hamvas Béla “Száz könyv”-ét vettem alapul, máskor egészen új listákat készítettem, például Gaëtan Picon: “Korunk szellem körképe”, vagy a Mérleg folyóirat alapján. Mindezek bennem tovább szunnyadnak és olykor más és más alakban testet akarnak ölteni…

*

Az írás, az írást őrző könyv a legmagasabb szellemi koncentráció, a legnagyobb szellemi sűrűség vagy Platón óta a legnagyobb szégyen? A könyvek élők-e, élnek-e avagy “halott csontvázakon rágódunk”, amikor olvasunk? Ezek a Hamvas Bélától és Várhegyi Miklóstól örökölt ambivalenciák, belőlem eltűnni látszanak. Az írás – örök. Ha elégették, akkor is (Bulgakov: a kézirat nem ég el…). Ami örök – az a most. Az írás a világegyetem néma visszhangja. A könyv titka abban áll, hogy Szó-ból vagy Igé-ből van. A könyv, az írás a Szó vagy az Ige transzformációja. Nem mindegy, hogy melyiké. A szavak nem mindig hordozzák az élő energiamezőt – az isteni jelenlétet. Ismét igévé kell válniuk. Minden szó anyja-apja az első Ige, amely a teremtés örökké hangzó ős-hangja: az AUM vagy OM.

*

A kérdés most már csupán csak az, hogy az útitárs-könyvekben mennyi az OM – az örök jelen. Az OM három aspektusa pedig a három “t”: tudomány, törvény és a tan. A tudomány a létezők OM-tól való elkülönítése (distincte: a védáktól, Descartes-on át, Stephen Hawking-ig). A törvény az OM-ból kivont és a létezőkkel szembe állított követelés (az Ó- és Újszövetségtől, a Koránon át, a parlamentáris világdiktatúrákig). A tan a legnagyobb óceán – bármely írás képes benne  feloldódni: felszínén úszkálnak a hiúság összes művei vagy benne elmerülnek a titkok könyvei, amit valaha leírt az ember. Ebből kell kihalászni az igazi tant – amelyen akadály nélkül csillan át az OM. Most már csak annyi a dolog, hogy megkeressük a tan könyveit és átadjuk magunkat nekik. A tan transzparens módon Buddhában, Jézusban és Lao-cében vált tiszta életté. És még néhány névtelen vagy neves tan-ítóban, művészben, mágusban és sámánban. A tan, mint a fény, betölti a teret a mágiában és mítoszban, a tan a csönd, amiben megszólalhat a hang, a tan a természet alkímiájának változatlan aranya.

A könyvek mágikus univerzumok, amelyekben mind a szerző, mind az olvasó Istennek érezheti magát. Nyelvemen a teremtés íze, orromban a leírhatatlan gyönyörűségek illata, fülemben határtalanba hívó hangok, s szememben kavargó színekben pompázó történetek. Fokozhatatlan intenzitása a képzeletnek. Kiesés a jelenből – mindenhova: ami nem-jelen. Ha egy pillanatra leállna a könyv által beizzított képzeletjáték, akkor – ha van lélekjelenlétem – megnézhetném: mi a baj a jelen pillanattal? Talán kiderülhet számomra, hogy semmi baj sincs a jelennel. Ez a képzelgés is belőle fakad és benne tűnik el. A jelennek nincs szüksége könyvekre.

*

A könyvek közül számomra azok váltak „csaknem nélkülözhetetlenné”, amelyek azonnal lemondanak a szenvedésről…

Most már elindulhatok – az egyre üresebb könyvesláda felé.

*

Valamelyik nap arra ébredtem, hogy a legegyszerűbb és legkomolyabb lépés számomra az lehetne, ha odaállok a könyvespolcaim elé, és leválogatom róluk a könyveket. Ezt kezdtem el ma reggel. Legfeljebb egy böröndnyit tarthatok meg – Neked.

 

 

  1. szeptember

Szolid tudás

 

Köszönöm, azt írod:„az ember (mindannyiunk) gyökere a szolid tudás” (Várhegyi Miklós). Megrendít szavad, s napok óta ízlelem, és kérdezem: hol van a szolid tudás, nem találom, még párját sem látom. Minden tanítás és írás egyben fenyegetés, minden megszólalás egyben kondicionálás, még az a biztatás is, hogy ne csupán hallgassam, hanem tapasztaljam. Minden néma tanítás, még a csönd is, egyben követelés. Nem baj, lelkesedve hallgatok, vagy olvasom, amit éppen olvasok, legyen az „igaz tudás”, „hiteles tudás”, „szerény tudás”, „hallgatólagos tudás”, „csöndes tudás”, „spirituális tudás” vagy „minden-tudás”. Nem ragadva a nyelvhez (például a ‘gnózis’-hoz, e női szóhoz, de örökre hipnotizálva a megfejthetetlen a nőitől), ugyanis szavak nem jutnak eszembe azonnal, hanem csak azután, hogy már nincs kinek adni.

*

Az emberi forma megnyilvánulásában, az élet-tevékenységben háromféle módon lehetünk tisztán jelen: 1. szemlélni-megismerni-megnevezni a világot és fénybe borítani; 2. alakítani-alkotni-teremteni a világot és édenné finomítani, 3. meghallgatni-segíteni-átölelni a világ mélyén reszkető lelkeket és megvigasztalni. Mindhárom (megismerő-alakító-segítő) jelenlét csak teljes felelősségben valósítható meg. Felelős vagyok mindenért és mindenkiért. Ha elmém elcsendesedik, akkor megjelenhetek a csönd teljességében, a tér-tudat-üdv szavakkal is alig kifejezhető nem-kettősségében fölébredhet az én-vagyok érzése, a megfigyelt megfigyelő választás nélküli állapotában vagyok, amelyben minden benne van.

*

Ha erőlködés és akarás nélkül a figyelem éber állapotában maradok, ahol csak ámulva nézem a finom energiákat, és ha folyton tudatában vagyok minden sejtemnek, az egész energiamezőmnek, akkor a külső világ ingereire történő mechanikus válaszaim leállnak, és érezni kezdem minden lény szívdobbanását. Hallom a kövek néma és fájdalmas kiáltását, látom a fák élő nedveinek állhatatos áramlását, megérzem az állatok szeretetéhes állapotát, és beléphetek a „másik” ember lélek-középpontjába, egyszerre minden középpontba, ahonnan milliárd világegyetem nyílik.

*

A női fizikai test körül egy finomabb energiájú, éteri test vibrál, amely a női fizikai test tökéletes párja, férfi formájú finomtest, aki folyamatosan átöleli a női fizikai testét. A férfi fizikai test körül női formájú finomtest rezeg, aki elmondhatatlan gyönyörűségben öleli át a férfi fizikai testét, ez az androgynos. Ha valakinek a fizikai testét egy olyan emberlény öleli át, akinek fizikai teste a tökéletesnél is jobban illik a finomtesti formába, akkor önmagát azonnal megtalálja abban az ölelésben. Ha a fizikai test öleli csupán a fizikai testet, akkor durva távolodás történik a szakrális öleléstől. Ha étertested öleli meg a másik lény finomtestét, akkor, ha nem is tökéletes, ám szakrális ölelés jöhet létre. Hogyan ölelhetsz finomtesteddel – mivel finomtested a finomabb és durvább szellemi energiák (gondolatok, érzelmek, belső beszéd) finom-érzékszerveit hordja, ezért belső beszéddel, mantrával megölelhető. Finomtestet ölelő belső mantra akkor jut el a másikhoz tisztán, ha nem közvetlenül, hanem az isteni szűrön át küldöd, ezért nem is a másik finom testének mondod, hanem az isteninek, aki majd olyan módon kézbesíti, hogy az minden képzeletet felülmúló örömet teremt.

*

A szolid tudása fátyol fellebbentése, a női nem-érzéki ölelése, az emberi bölcsesség (a nem vurgális, önmagával szemben eretnek, mélyen felkavaró anthroposophia-psychosophia-pneumatosophia) – az ember gyökere. Az ember ma egyszerre érezheti és élheti át a teremtésben lüktető gyökerét és az egyre fényesebben ragyogó felelősség-koronáját. A szolid tudásban gondolatfelhőink viharos mozgása lelassul majd leáll, az önhipnotizáló gondolatszemek szétoszlanak és átalakulnak a szabadság és szeretet fényszemcséivé, ez az önbeavatás, életünk csendesen sugározni kezd, áttetszően és alig észrevehetően bevilágítja az életteret.

*

Köszönöm, azt írod: „soha nem leszek képes teljesen érthető lenni, még a magam számára sem, de hát ilyenek a világi dolgok.” (Várhegyi Miklós) Lám, amit egymásnak írunk, látszólag nem érthető, természetesen rövid leveleinken, az íráson túl, a mélyben, a háttérben él és érik a megértés, olykor a megtérés, azzal, hogy hozzá érsz a szívemhez. A szolid tudás óriási téma, és nincs neki irodalma, csupán néhány halvány alakja. Anélkül, hogy leírnám, vagy megfogni próbálnám, értem és érzem, hogy a szolid tudása tudás hegyi hierarchiájában a hegyeken túl van… Anélkül, hogy definiálnád, a szolid tudásról azt írod:

„…végülis ezen dolgoztam mindig, hogy megtaláljam ezt a fajta gondolkodást. ez egy egészen magas szint (vagy legalábbis más szint) ahhoz képest, mint amikor az ember erőlködik, próbálkozik, újra és újra nekifut, és persze lesz egy kis földhözragadt eredmény, ami nem kapcsolódik az ember gyökereihez… az utóbbi húsz évben egy hihetetlen szellemi pezsgés indult meg a világban, ami kapcsán az emberi értékek, és a különböző súlypontok helye teljesen átrendeződött. az ember őstörténetével (és egyéb területekkel) kapcsolatban olyan felfedezések és elképzelések születtek (és persze születnek folyamatosan), ami megváltoztat minden eddig lehetséges kérdés- és problémafelvetést…az már látható, hogy a régi megalvadt egzisztenciák ezzel súlytalanná válnak, és az ember számára egyáltalán fontos pontok áthelyeződtek (a testben, a lélekben és a szellemben is).”

„az utóbbi időben olyan kutatások, felfedezések születtek, olyan szilárd tények merültek föl, ahogy említettem, ami alapján kiderült, hogy ami eddig mítosznak stb. tűnt, az az ember valóságos és konkrét útja, feladata és célja. hosszú és fáradtságos út ez, nem is egyszerű, de a stabil alap megszerzése után egyre mélyebbre és mélyebbre vezet.”

*

Nem szólíthatom meg a középpontodat, mert hogyan szólíthatnám meg azt a helyet, ahol vagyok, aki vagyok. Egész életemben a nem-másikat keresem, a Kikutathatatlant, a Megfigyelhetetlent, a Megnevezhetetlent, az Elképzelhetetlent, a Kimondhatatlant, aki valójában én vagyok.Ehhez az út a szolid tudás: nem akadályává válni a lét áramlásának. A szavak, eltévedt madarak vagy halak, földi értelmetlenségükből föltámadnak, életre kel mély és osztatlan jelentésük, valódi és igazi életük, a Csönd óceánjában úszkálnak, mint a szolid tudás eleven halai, s alig várják, hogy velük ússzunk. Amikor kimondom eleven rezgésben, a szolid tudásban megtalált szót,olyan az, mint amikor az univerzum kimond egy csillagot.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.