KŐSZEGI LAJOS: ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNET

A VESZPRÉMI SZENT GYÖRGY KÁPOLNA RESZAKRALIZÁLÁSA

(részletek az értekezésből)

Ezer éves kápolna nyomai bújnak meg a veszprémi Várban, a Szent Mihály székesegyház melletti udvarban. Az apró kápolna a korai európai kereszténység és a magyar történelem különös jelentőségű műemléke. Szellemi konfigurációja a következő névsorral írható le: Szent István király, Boldog Gizella, Szent Imre herceg és Szent György. A szakrális névsor egy különös forráspontot – spirituális origót, az időben egykor láthatóvá lett centrumot jelöl, amely a magyarság európai történetének egyik gyökere. Az egykori Szent György-kápolna a magyar történelemnek az európai kereszténységhez való kitüntetett kapcsolódási pontja volt. Ez a kicsiny centrum az idők borzalmai során, mintegy ötszáz évvel ezelőtt, láthatatlanná vált. Ötven éve találtak rá ismét – a veszprémi várban – a Szent György kápolnára. Nem csupán a magyarság történetének egyik titkos gyöngyszemére bukkantak, hanem a keresztény identitást egykor megjelenítő kápolnájára. Ezer esztendeje annak, hogy Szent István király elhelyezte benne Szent György koponya-ereklyéjét. A koponya eltűnt, csak néhány kő maradt.

 

Sárkányölő Szent György eddig ismert legkorábbi ábrázolása  egy i. sz. 260 körül készült és a közelmúltban feltárt mozaikpadlón látható a szíriai Palmyrában . A régészek szerint talán itt formálódhatott ki a sárkányölés legendája is. A szakértők szerint ez a kor egyik legjobb állapotban előkerült mozaikja, és talán ez lehet a Szent György legenda egyik mértékadó forrása is. Az egyik palmyrai étkező feltárása közben előkerült mozaik Bellerophont, a görög mitológia hősét egy kiméra megölése közben ábrázolja. A harcos vörös tollforgós római sisakot visel és felette két sas tartja a győzelem koszorúját. Bellerophon a szárnyas Pegazuson lovagol és lándzsáját a kiméra oroszlánfejének szegezi, ám a szörny másik két feje – a farka helyén lévő kígyófej és a hátán a kecskefej – sziszegnek rá. A hős szokatlan módon nadrágot és hímzett tunikát visel, mely nem a római, hanem Palmyra szásszánida perzsa szomszédainál volt szokásos viselet; illetve egy olyan köpeny borítja a hátát, mely a palmyrai arisztokratákra volt jellemző. Az ábrázolás így azt példázhatja, hogy a római kultúra végváraként a Mediterráneum és az Eufrátesz közt elterülő város társadalmát mindkét irányból komoly hatások érték.

Szent György attribútumai: lovagi vértezet, kard, pajzs, lándzsa, zászló vörös kereszttel, lovon; sárkány; megszabadított királylány. Szent György a keleti és nyugati egyházban egyaránt a legnépszerűbb és leggyakrabban ábrázolt szentek közé tartozik. Szent György ábrázolásának freskói, képei, szobrai, érméi alapvetően a mélybe gyökerező magyar táltoshagyományok keresztény színezetűvé vált tükröződései, amelyek a démoni erők okozta szorongások mágikus feloldásai inkább, mint a szent artisztikus tisztelete. Az ábrázolások, megidézések funkciója, hogy Szent György alakja, jele űzze és rettentse el a ’gonoszt’, a sorscsapások ezer fajtáját-fejét. Ugyanakkor Szent György védelmező erején túl, ő az aki a tél rabságából felszabadítja a felfénylő és a tavaszban kibontakozó napot.

A szent korona alsó, ún. bizánci részén Szent György képe látható. Szent Demeterrel együtt ők ketten kerültek föl a Magyar Szent Koronára katonaszentként Szent Damján és Szent Kozma orvosszentek társaságában. Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk a koronán látható képet, nézzünk utána a koronával csaknem egyrangú értékű szent ereklyének, Szent György fejének. A veszprémi Szent György-kápolna a 10. századtól hirdette a magyar Szent György-kultuszt a középkorban. Szent István király a bizánci császárral vezetett bolgár hadjárata során egy időre megszerezte az ohridi érseki székhelyen őrzött Szent György ereklyét. A felejtés több évszázados porfelhőin túl bontakozik ki az eltűnt Szent György-kultusz. A veszprémi kápolnája egykor sugárzó fókuszpontjában, az ereklyetartóban őrzött, Szent György fejereklyéje előtt hangzott fel Szent Imre fogadalma: „Úr Isten! Az egész világ kormányzója s az emberi gyengeség segítője, ki elveszed a fejedelmek lelkét, és rettenetes vagy a föld királyai előtt, teljesítsd bennem a te tetszésedet.” Szent György fejereklyéje előtt térdelt Nagy Lajos király, és hasonlatosan a Szentföldre induló seregek királyaihoz, hercegeihez és vezéreihez, a kereszténység legfőbb példaadó földi védelmezőjéhez, Szent Györgyhöz – még egy adományozó levélben is –, ekképpen imádkozik:

„…mindenható Isten és Szent György dicső vértanú, a lovagok fejedelmének tiszteletére, kinek lovagi jelvényeivel a többi földi fejedelmek közt mi is ékeskedünk, s kinek dicsőséges feje örök kincsként a veszprémi egyházban van, óhajtván, hogy ugyanezen vértanú közbenjárásával itt és a jövendő életben segíttessünk,…” A Szent György-kápolna kiemelkedő jelentőségű, nemzetközi fogadalmi- és búcsújáró hely volt. Utoljára konkrétan, 1358-ban Nagy Lajos király, a fenti oklevelében utalt Szent György fejereklyéjére. A kápolnát Zsigmond király is 29. felkereste 1401-ben, amiből arra következtethetünk, hogy még királyi látogatásra méltó hely volt. Aztán 1486-ban Vetési Albert veszprémi püspök felújíttatta a kápolnát, s a szokástól eltérően nem a székesegyház altemplomába, hanem ide temetkezett. A kápolna ezt követően elveszti minden jelentőségét, és legközelebb ötszáz év múlva bukkan elő a földből. A Magyar Királyság egykor nemzetközileg is jegyzett zarándok-kápolnája ma kicsinyke múzeum.

A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. 1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban, azonban egyes kutatók szerint a rendet 3 évvel korábban alapították. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása. Ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították

Veszprém kiemelt szerepét az biztosította, hogy a vidéket honfoglaláskor a fejedelmi törzs szállta meg, s a 10. században fejedelmi birtokközponttá vált. A 10. század utolsó évtizedeiben a vár északi negyedében, a mai székesegyház északi szomszédságában már állt a Szent György-kápolna, amely otthont adhatott a hittérítőknek. Imre herceg, Szent István fia és trónörököse, ebben a kápolnában tett szüzességi fogadalmat az 1020-as évek elején. A 10. század végi kápolnából csupán az alapfalak láthatók és ezek egy körtemplomot mutatnak. A 13. század vége felé nyolcszögű kápolnává építették át az évszázados épületet. Többszöri átalakítás után – 1480 táján –, Vetési Albert püspök adta meg a kápolna mai formáját. 1957-ben a székesegyház északi oldala mellett faragványos és festett falrészletek kerültek elő: a Szent György-kápolna maradványai. A középkori oklevelekben többször említett kápolnát részben akkor bontották el, amikor a 18. században a székesegyházat észak felé bővítették. Ugyanekkor épült a szeminárium, amely viszont a kápolna teljes északi oldalát megsemmisítette. Így a nyolcszögű Szent György-kápolna részleteit, alaprajzát csak az alapfalak valóságos szövevényéből lehetett kibontani. A kápolna szentélye patkóalakú volt. A szentélyfal északi oldala ugyan hiányzott, de a diadalív mindkét oldalán megmaradt a kis háromnegyed-oszlopocska (sarokleveles lábazatával együtt) és a szentélybe felvezető két lépcső. Eredetileg a kápolna minden szögletében hasonló háromnegyedoszlop állott, de ezekből csupán még egy maradt meg a szentéllyel szemben lévő főbejárat déli oldalán. Az egyik legkorábbi, 1358-ből származó oklevél szavai szerint: „a kápolna faragott kövekből nagyon szépen épült és csodaszépen van kifestve…”

A kápolna főbejáratát hármas oszlopköteg szegélyezte. A kapuzat küszöbkövére vésett latin nyelvű felirat került elő a következő szöveggel: IN LIMIE NO SEDETO, helyes olvasata: „in limine non sedeto”, azaz: „a küszöbre ne üljetek”. A figyelmeztetés a szentgyörgynapi búcsúra ide sereglőknek szólt. Ugyanis itt őrizhették Szent György fejereklyéjét, amelyet még Szent István király 1016-18 között a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott, és Ohridból (Macedónia) elhozott. Vetési Albert püspök a kápolnát felújíttatta, majd 1473-ban újra festette és egy vörös márvány gótikus oltárt állíttatott fel benne, amelynek töredékeit az ásatás felszínre hozta. Vetési Bécsben és olasz egyetemen tanult, nagyműveltségű férfi volt, aki pályafutását mint Hunyadi János titkára kezdte, később számos diplomáciai kiküldetésben vett részt. Mint Veszprém püspöke, a királyné kancellája is volt. A Szent György kápolnában temették el, de sírját a 18. században barbár módon feldúlták. Vörös márványból készült sírkövének darabjai előkerültek ugyan, de belőlük csak részlegesen lehetett a díszes fedlapot rekonstruálni. A sírkő bal alsó sarkában feliratos tábla hirdeti, hogy a követ Ujhelyi János kanonok, segesdi főesperes állíttatta – feltehetően a 16. század elején –, aki maga is ide temetkezett. A 13. századi kápolna feltárása után a kápolna alatt egy korábbi építményt is találtak. Ez egy körtemplom (rotunda) volt, szintén patkóalakú szentéllyel. Méreteiben valamivel nagyobb, mint a nyolcszögű kápolna, falai is vastagabbak. Tájolása teljesen eltért a későbbi kápolna tájolásától és ezzel együtt a székesegyházétól is. Erről a kör-templomról csak az 1109-1112 között írt Szent Imre legenda emlékezik meg. (A szöveg szerint Szent Györgynek keresztelt altemplom titulusát vette át a 13. században épült kápolna.) A keresztény térítés során Magyarország püspökévé 972-ben kinevezett Bruno a Dunántúlon és elsősorban a fejedelmi törzs szállásterületén tevékenykedett. Ekkoriban bizonnyal templomok is épültek; valószínűleg ebből az időben készült a körtemplom is. Egy másik vélemény szerint a Szent György templom akkor épült, amikor István király megkapta Szent György fejereklyéjét, amelyet korábban Ochridban őriztek. Néhány évtizeddel a kerektemplom megtalálása után Kralovánszky Alán régészeti megfigyelést végzett a várban. A székesegyház északi oldala mellett lévő kert vonalában, az úttest alatt egy hatalmas sziklamélyedésben egy vastag falu, nagyméretű épület egyik sarka, illetve annak alapfala vált láthatóvá, mellette két pillér vagy oszlop alapozása. A sarok a körtemplom irányába mutató, azzal egyvonalban lévő épület maradványa volt. Számos jel utal arra, hogy a veszprémi kerektemplom 1002-nél korábban, de 972 után épült; a közelében egykoron álló épületről pedig feltételezhető, hogy palota volt. A 10. század végéről más fejedelmi palotákat is ismerünk Lengyel-, Cseh- és Magyarország területén, melyek kápolnával voltak egybeépítve: ezek között éppen a veszprémi típus a leggyakoribb.

A kápolnára emlékeztető első kövek 1907-ben, a veszprémi Szent Mihály-székesegyház kezdődő átépítése alkalmával kerül elő, de azokat visszatemették. Ötven évvel később, a mai tér szint alatt, mintegy 130 centiméter mélyen Hungler József veszprémi tanár tárta fel a rotunda kápolna apszisát, a második szakaszban H. Gyürky Katalin rábukkant Vetési Albert reneszánsz püspök vörösmárvány sírjának fedőlapjára. A kápolna feltehetően későromán kori, ám a padlóburkolat áttörése után egy korábbi, kétkaréjos-centrális kápolna bukkant elő, amely „talán valóban azonos a XI. század elején említetett kápolnával”. Erdei Ferenc és Koppány Tibor a romkert formában történő bemutatást a gazdag történeti értékek védelme miatt elvetette, s védőépületet terveztek. Végül alapos megfontolás után, akkor helyesen, süllyesztett védőépületet építettek, mégpedig egy trapéz alakú vasbetonhéjat.

Feltámasztható-e a Szent György-napi búcsú, amely egyben nyitánya lehetne a veszprémi kulturális (már létező) eseménysorozatoknak (Gizella Napok, országos táncfesztivál, kórus fesztivál, ünnepi játékok, stb.)?  Hogyan szélesíthető országos avagy nemzetközi méretővé a veszprémi Szent György napi búcsú (a magyar -szentgyörgy nevő települések találkozója, Szent György védelme alá tartozó országok találkozója, a Szent György Lovagrend találkozója, stb.)?  Kialakítható-e a kápolna bemutatása úgy, hogy a Szent György-kultuszt nem csupán muzeológiai formában szolgálja (például a Szent György-zászlók, ikonok, szobrok bemutatása, stb.)?

Ma már talán érdemes volna hinni a kápolna feltámadásában. Rendkívüli szakrális érték szunnyad itt. A lelkünkben bujkáló sárkányt megzabolázó erő.

 

a-szent-gyorgy-kapolna-es-a-szent-mihaly-szekesegyhaz-alaprajza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.