OKTÓBERI KÖSZÖNTŐ

Október. Ősz. Kopárrá vedlő táj, hajnali fagyok. Litániák, forradalmak. Tán szüret?

 

OKTÓBERI DAL

 

Már nem nyílnak a virágok.
Forradalmak csapja szivárog.
Mária hív, búsan harangoz.
Litánia csábul a tankhoz.

Szűkre szorult itt a pálya.
Jó harcunkat ki szalutálja?
Eloldalog a zsibongás.
Nincs már, ki számot adjon…summás.

Litánia zúg föl este,
Ha jelenésben a szűz teste.
Rágódni nem. Én se rágok,
Hisz nem nyílnak már a virágok.

 

 

A mai élet gyökere nem nyúlik vissza 56-hoz, bármennyire is ezt szuggerálja, manipulálja(?) a (hivatalos) kommunikáció. 

Aki nem kísérli meg a lehetetlent, a lehetségest is elveszti (Goethe). Alternatíva mindig van.

A demokrácia mai közállapotai  legfeljebb a lehetséges kategóriáját jelentik. Aki elhiszi, hogy a jobb, más szóval a lehetetlen nem alternatíva, attól a jót is elveszik.

 

 ÜRESSÉ VÁLT

 

Hány elítélt, hány akasztott,
Cellamélyben rohadt, aszott?
Hányat kértek számon végleg:
padok, székek, pribékek?

Hány bujdosott, hány emigrált,
S hiába várt Istent, királyt?
Hányat adott föl a barát,
Hánynak jutott…nincs Ararát?

Hány lett itt is szent Petőfi,
Gérecz-mellű, tankot lőtt ki?
Munkás-paraszt…főszereplő?
Honnan lepett meg a szeplő?

Szónoklati trükkök rángnak.
Fény elkullog, lopva: árnyak.
Port hint, fényt tör új hatalom:
„Én mindig a közjót csalom…”

Nem lépsz kétszer egy folyóba,
Hiába zeng arról óda,
Rákattant e múltra lakat…
Pártkatona?  Hess, kirakat.

Az a csíra akkor kimúlt.
Főnixmadár? Sírban a múlt.
Nyolcvankilenc nem ötvenhat:
Bevégezést milyen rend ad?

 

 

A görög litaneia könyörgést jelent. A körülöttünk lévő világért nem hiábavaló a könyörgés. (“hisz nem lábalunk ki a létrontás bugyraiból…”)

 

LITANEIA

 

A mindennapi kenyerünket…
S a felejtés meddig tüntet?
Legalább egy sóhaj a lélekből.
Súly alatt az emlékezés ledől?

Tedd a dolgod, szolga.
Szárnyalva akár vagy araszolva.
Vendég vagy itt vagy gazda?
Arcod azonos írás vonalazta.

A sok-napi kenyér,
S hozzá az ige mennyit ér?
A hallgatás felejtés,
Az ima emlékezés.

Szárnyalva vagy araszolva,
A labdát valaki nekünk passzolja.
A vendégből sosem lesz gazda,
Eggyé csak Isten ragasztja.

 

 

De október a remény ideje is. Volt betakarítás, lesz szüret.

 

SZÜRET

 

A szüret a megújuló remény.
A mégis, hajthatatlan jele.
Küzdelmek ideje hess,
Kiszáradt énünk forrását hadd lelje!

A fürtökben gyakran rohadt is van.
Egészséges szemek közt megbújnak.
Az életet meg kell válogatni,
Konoksággal téve…kun nyak!

Az ép azért mindig több.
Szemezgetni itt az alkalmas idő.
A gabona már csűrben, a must majd megforr…
Tőkénk vesszeje jövőre is kinő!

 

Dóczi Székely Gábor

 

 

 

 

 

1 comment

    Egyszerűen tökéletes... Versei, mondatai szólnak hozzám.... hozzá... mindannyiunkhoz... Maradandót alkotott, tiszta szívből gratulálok! Szilágyi Gabilla

    szerkeszto | 2 év ago Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.