Lectori salutem

Új folyóirat a világhálón? A kísérletek és megvalósulások közé egy újabb próbálkozás? Nem. Nem kísérlet, nem próbálkozás és nem is maga a megvalósultság. Kezdet. Az örök emberi jelenség: újra és újra valaminek a megkezdése. Mely persze legtöbbször folytatás csupán. S a folytatás akár több, mint a nyers kezdet. Emberléptékűbb.

Egyszerűen művek olvashatóvá, láthatóvá tétele. Műveké, amelyek láthatatlanok voltak, vagy csak kevesek számára hozzáférhetők. Talán nem is fentebb stílusban. No persze kanonizáció nélkül. Művek, amelyek megszülettek vagy megszületnek; nem versenyre, nem arra, hogy a hivatalos ítészek szkanderezzenek velük és végül mondvacsinált okból lenyomattassanak. Amiket létre kellett hozni alkotási vágyból. A szépség szeretetéből. Azért, mert non possumus, quaevidimus et audivimus, non loqui! Itt vannak, hogy tessenek. Itt vannak, hogy elutasíttassanak. Ki-ki a maga ízlése szerint élvezhesse vagy elvethesse.

Irodalom, képzőművészet, építészet. A szavak művészete és az anyagé. És talán a hangoké is, kísérőként.

Czeslaw Milosz azt írja Ars poeticájában: “ne legyen túl költészet, se túl próza, a megértést szolgálja”. Mondanivaló élvezhető, azaz esztétikus alakzatban. Tehát szép legyen. Babitstól tudjuk, az Örökkék ég a felhők felett című hitvallásából: ami szép, az nehéz. Amit érteni és élvezni kell egyszerre, az nem könnyű.

Nincsen új a nap alatt, hiszen mindenről mindent elmondtak már az évszázadok során. De egy nemzedék alatt is. Szavakkal, festékkel, kővel, hanggal. Agyaggal, gyapjúval, fával. Hadd mondjuk el mi is a magunkét. Talán ismerős lesz, talán anakronisztikus, talán hiábavaló vagy unalmas.  Esetleg ismeretlen, éppen-mai, célt-érő, frappáns. Kinek ilyen, kinek olyan. Meg fogja találni azokat és meg fogják találni azok, akiknek szól, akik hallani, látni, olvasni akarják.

Nincsen a premisszák között, hogy mindenáron újszerű legyen, hogy a közízlés trendjével együtt fusson, hogy igazi közlés helyett a játékosság mögé bújhasson, hogy a szabadságot l”art pour l”art módon hirdethesse, hogy a szakralitásból profánt faraghasson. De az újszerű látásmódnak, a formák végletes egyszerűsítését követő művészi munkának is helyet adna. Mégis: valljuk, hogy minden igazi művészet Istent keresi, Istent utánozza és nem utolsó sorban Istennek szól. Ily módon a hittől el nem szakítható. A hagyományt a formákban is tiszteljük, érdemesnek tartjuk és a klasszicizáló irányokat érvényesnek tekintjük.

Ami az irodalmat illeti, ízlésünk szerint a következő négyességben ragadható meg annak lényege: szép alakzat, befogadható mérték, személyesség s az életről – ha lehet – odaillesztve valami egyszerű axióma, más szóval: mondanivaló. Ez az elég. Ez annyi, ami elégedetté tesz.

Bármilyen mű esetén elvárás, illő, hogy arról szóljon, ami a címe. A név nagy dolog. A név kötelez. Mértéket ad.

Mi az, hogy Déli Kapu? Keveseknek rögvest egyértelmű, de a többségnek bizonnyal fejtörést okoz, még ha a két szó önmagában egyértelmű jelentéssel bír is.

A déli kapu a román kori templomépítészet egyik, sok tekintetben meghatározó eleme. A déli homlokzat díszes kapuja, mely igazi jelentést, szimbolikáthordoz, és amely mindezen túl pusztán a szépség megmutatója. Átlépve, jutunk a templom hajójába, a szentség közelébe, a legfőbb szépség árnyékába. Jelképes név: az építőművészettől kölcsönözzük (hisz most más művészeti ágak, mindenek előtt a szépirodalom „kapujaként” is tételezzük), évszázados optikája van, hisz középkori dolog, a szakrálisba juttat és általa érhető el az igazi szépség. Talán túlzottan patetikus. Tán túlontúl sokrétű, elveszejtő? Nem félünk ettől. Kifejezi a tiszta szándékot, az emberi törekvést: keressük a szentséget a szépség által.

Cél, törekvés? A cél emberi, de mindig Isten az elrendező. S csak annyi legyen, annyi lehessen, amint Székely János kívánta: “gazok között teremni meg valamit, ami tán vigaszt ad valamikor valakinek”.

A lap jelen első száma, amit nevezhetünk akár bemutatószámnak is, célzatosan a „név köré” szerveződött. Majd’ minden írás a déli kapuról vagy legalábbis a kapukról, ajtókról szól. A jövőben azonban a következő rovatokat szándékozzuk hozni: versek, esszék, irodalomtörténeti írások;  építészettörténet, műemlékvédelem; képzőművészeti alkotások; kézművesség. A tematika nem szigorú, így az általunk helyesnek, értékesnek tartott más alkotások előtt is nyitva lesz a Déli kapu.

Dóczi Székely Gábor