MÁJUSI KÖSZÖNTŐ

ÉDES MÁJUS

  

Szép május jöjj,…”, kezdődik egy rövid Mozart dal. Idős, fiatal egyként várja a tavasz e hónapját, mikor szinte túlcsordul a természet ereje, a fény frissen ül a fákon, házfalakon, csalogány ének csobog tisztítón körülöttünk. Ki ne érezné magában ilyenkor, akár rövid pillanatokra is, a természet fiatalos érettségét, áradását, a beteljesedés ígéretét? Mondanánk: szép május maradj még! mikor már az egyre perzselőbb nyár fele tartunk és tudjuk, lassan egyre rövidebbek lesznek a nappalok.

Most áprilist írunk, tavasz van.
Túl a legelső keresztény ünnepen, a feltámadás ünnepén, Húsvéton.Ilyenkor a hívő újólag reméli: nem a halálé az utolsó szó.
A kertekben a rügyek apró, élő petárdákként kavargó virágforgataggá robbantak. Érezni a fák zöld pompájában a lombok frissességében a megújhodás, újjászületés erejét. A virágillat könnyűvé, szubtilissé teszi az estéket.
Április felforgat. T. S. Eliot nevezetes soraiban: „Április a kegyetlen, kihajtja / Az orgonát a holt földből, beoltja / az emlékeket a vágyba, / felkavarja / esőjével a tompa gyökeret.” (Vas I. ford.)
Aztán mézként édesít a fény gyümölccsé rügyet, pirossá érlel szamócát, cseresznyét.
A járdaszegély mellől is fűcsomók, zöld pamacsok, törnek elő, s ezernyi árnyalata e színnek, fákon, bokrokon. Van –e még ennyi tónusa – a fehéren kívül – más színnek? Úgy tűnik, a levelek, amint áttetszővé válnak a napsütésben, ha választhatnának, fényszerűek lennének.
„Nagy a május hatalma: az erdőt megragadja / s bizton vezeti kézen.” – énekelte egy középkori, szerelmes Minnesänger. A költők azóta se szűntek meg dicsérni a májust és a szerelmet: „A csoda – májusban / mikor rügy pattant minden ágon / akkor jött el hozzám / a nagy szerelmi álom” (Szabó L. ford.) – nem jön tavasz, hogy kéretlenül ne mormolnám magamban ezt a kamaszkorban megtanult Heine verset.
Májusban ünnepelünk.
A hó első vasárnapja az anyáké, az anyák emlékéé. Lehetett – e ennél illőbb napot választani? „Termő ékes ág te / jó anya / életemnek első / asszonya / nagy meleg virágágy / párna – hely / hajnal harmatával / telt kehely? mintha Weöres Sándor is az Anyámnak c. versében májusi környezetbe rakná világra születését.

Május Pünkösd Hava.
Az Isteni Lélek eljöveteléé. Az Újszövetség szent szerzője, Lukács kevés szóval írja le a jöttét, előbb az evangéliumában: „Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ennek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt.” (Lk, 24, 47-49.) Majd az Apostolok Cselekedeteiben tudósít a szakrális pillanatról: zúgás támad az égből, mintha a közeledő szélvész betöltené a helyiséget, ahol a tanítványok vannak. Lángnyelvek ereszkednek a jelenlevők fejére, akik különböző nyelveken is érteni kezdik egymást. Aztán Péter szól az ott levőkhöz: „…Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. Aztán, hogy az Isten jobbja felmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. …”(Ap.Csel. 2,32 – 33.). Ez az első térítő beszéd, az egyház megalakulásának pillanata. Ezután a tanítványok minden égtáj felé szétszélednek, hogy tanúságot tegyenek a hitükről.
Ez a hit megmaradt a pünkösdi népénekekben is. A Veni Sancte Spiritusból egy részlet: Babits M. fordítása alapján: „Jöjj, áldott vigasztalás, / drága vendég, lelki társ, / legédesebb enyhülés: / fáradtságra nyugalom, / hőség ellen oltalom, / zokogásban könnyülés!”

Mozgó ünnepként, az idén Pünkösd június első vasárnapjára, hétfőjére esik.

*

Várom a tavaszutót.  Addig is dúdolgatom magamban: „Szép május jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait.”       

 

Miszlai Gyula

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.