AUGUSZTUSI KÖSZÖNTŐ

PAUSATIO

 

Sajátos, talán furcsa is, ami a „perc rostáján fennakad,/napjaim letűnt hordalékából”. Fakuló emlékképek, áttűnések. Napok, jeles pillanatok. Egy „megszépítő” messzeség. Testvéröcsém „érkezését” vártuk. A tény, hogy „Szent Lőrinc tüzes könnyeit” láttuk, már jónéhány napja mögöttünk maradt. Elszenderült Mária is. Az Olajfák hegyén vágott sziklasírba tették. Jézus Krisztus nem engedte át édesanyja holttestét  a földi enyészetnek.

 

Családunk várva várt Benjaminja már azidőtájt  negálhatta az „e világok legjobbikát”,  mert csak nem igyekezett életre édesülni. Pedig egy halom (megszentelt) virág várta, amit majd kiságyára szórunk, hogy dicsőséghez jusson, akárha Mária, kishazánk védőszentje.  Augusztus idusa is(Patrónánk mennybemenetelével) a tegnapé volt már. Országunk védőszentjét néhány napja „dícsértettük”. A „Szűzeknek szent Szűze” a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott.

 

Egy későbbi kollégiumi diáktársam nagyanyja volt a bába. (a szülésznő) Imádkozni hallottam. Az „isteni kegyelem anyja” és a „Nagyokosságú Szűz” szókapcsolatokat nem hallhattam annak előtte.  (Már vénülő fejjel a Lorettoi litánia szövegében találkoztam vele.) De öcsém csak nem akarta a tisztességet, nem akart megszületni. Apámmal és középső fivéremmel a bányászlakás lépcsőjén ültünk. Árnyékban. Családunk feje szinte falta a cigarettát. Szokásához híven morgolódott. Megalázónak tartotta, hogy a bábaasszony őt is kitessékelte. „Hogy ennek is épp az Újkenyér ünnepén kell érkeznie”-suttogta csak úgy maga elé. (Munkatársai egy kötetlen borozásra invitálták. Zömük paraszti családból származott és háztájia is volt.)  De neki B. J.-nak, be kellett érnie nagyobbacska fiai társaságával. Nagy Miska a szomszéd, verandájáról kísérte figyelemmel a jelenetet. Kaján vigyora leplezetlen volt. Vártunk. A Nyárutó havában, közel két évvel a forradalom leverését követően. De még mindig az új jövevény érkezése előtt.

Szent István napja volt, de testvérem aki végszóra megérkezett, mégsem lett Pista. Jómagam pedig örültem volna neki. Az államalapító alakja nyiladozó értelmem, magyarságom, számára jóval több volt, mint egy egyházi szent. Öcsém nem lett Gyula sem. Aligha hiszem, hogy a Julius Cesar által bevezetett naptárreformnak köze lett volna hozzá.

 

A hónap végülis Augusztus császár nevét viseli megadással. Fivérünk egészségesen cseperedett, mígnem felnőttként tovább adhatja gyermekeinek mindazt, amit születésének hónapja sugall. Erősítse benne mindezt  a Nagyboldogasszony éppúgy, mint a „két asszony közének”* varázsereje.

 *”két asszony köze”, azaz (aug. 15 – szept. 8 ./ Nagyboldogasszony-Kisasszony napja)

Bayer Béla 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.