Ádventi köszöntő

 

Manapság, amikor a halottak napjának keresztény ünnepét a halloween pogány kultusza kezdi háttérbe szorítani, amikor már jogi harcot kell viselni azért, hogy Európa nagyvárosainak közterein felállíthassák a betlehemi jászolt, és mikor fenyőünneppé kezd válni a karácsony – ki figyel még az ádventi szent időre? A Hamvas Béla-i értelemben vett létrontás idején, „gazdaságkorban“ (Czakó Gábor), amikor az önzés szelleme kiszabadul a palackból és a plázák bevásárlóutcáiba hajtja az embereket, ahol az állandóan zümmögő igénytelen háttérzene zsongít el értelmet és szívet, hogy félkábultan még több fogyasztásra ösztönözzön, van-e még igény elcsendesedésre? Amikor minden reklámszlogen, médiaüzenet az egyént isteníti és annak bálványa körül forog – létezik-e még önmagunkon túlmutató üzenet? Amely kilép az egónk körüli körforgásból, a valódi énünkre figyel és a szeretet áramköreibe kapcsol. Van-e még, aki rá mer kérdezni, mi van a tapinthatón, a közvetlenül elfogyaszthatón túl és elég bátor ahhoz, hogy rátekintsen a transzcendesre? Van-e még valaki, aki nem fél a csendtől, amelyben meghallhatja a reményt sugárzó szép hívó szót: ádvent!

Hisszük, hogy sokan vagyunk ilyenek. Többen mint gondolnánk. Mert az emberi szívekben ott van a puszta anyagiságon túlmutató lelki vágyakozás, az örök sóvárgás Isten felé, hiszen mindannyian ugyanannak a Teremtőnek vagyunk a gyermekei. Ő pedig úgy alkotott minket, hogy emberi természetünk végső vágyait csak Ő maga, a karácsonykor megszülető Gyermek töltheti be egyedül.

Mindenkinek szüksége van igazi ünnepekre. Nem a TV előtt végigheverészett „pihenőnapokra“, vagy a puszta élvezetek hajszolásába fúló „hosszú hétvégékre“, hanem azokra a „jeles napokra“, kitüntetett időszakokra, amelyeket az emberi élet sok évszázados élettapasztalata, az évszakok természetes ritmusa alakított ki és a keresztény hagyományok jelöltek meg a naptárban kétezer év alatt. Mert ezek az igazi ünnepek a szó eredeti értelmében. Az ünnep ugyanis nem csak a pihenés és kikapcsolódás ideje, hanem életünk csúcspontjait jelző esemény, ahol kiszakadhatunk a hétköznapok forgatagából, elcsendesedhetünk, lélekben töltekezhetünk. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry írja: az ünnep az elért hegycsúcs a fáradságos út után, az ünnep a gyémánt megszerzése, amikor végre lehetőséged nyílik rá, hogy kiszabadítsd a földből.“ Ilyen ünnep karácsony és az arra felkészítő ádvent is, amikor a test és lélek megtisztítása is történik: ezért a böjt és a bűnbánat ideje az egyházban.

Milyen szép is a magyar úrjövet szavunk! Kifejezi ádvent lényegét: az Úr eljövetelére való várakozás idejét jelöli. Az Úrnak – a liturgia értelmében vett – második eljövetele ez. Az első az volt, amikor a Gyermek, a megígért Messiás belépett az emberiség történelmébe Betlehemben, a harmadik eljövetelkor pedig majd Bíróként jelenik meg a történelem végén. Ez a második azonban kegyelmi eljövetel, amely itt és most, a jelenben, minden ember lelkében valósággá válik.

Ha engedjük, most ádvent idején, belép a szívünkbe a Szeretet, új távlatokat ad életünknek, felnyitja lelki szemeinket, hogy megláthassuk karácsonyi forgatagon és felszínes csillogáson túl az örök szépséget. Ez a szépség ott ragyog minden alkotásban, amit az igazságra és a szeretetre nyitott szívű ember teremtett: versben, faragott jászolban, gregorián énekben, vagy egy templom szakrális terében. És reményeink szerint itt, a Déli Kapu aktuális írásaiban is.

Szeretetteljes adventi készülődést és kegyelmekben gazdag karácsonyt kívánunk az elcsendesedés idején Szent Ágoston üzenetével: “Ha hallgatsz, hallgass szeretetből. Ha beszélsz, beszélj szeretetből. Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből. Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.”

Smikál György

1 comment

    Valóban sok mesterséges fény veszi körül, a hétköznapjainkat. Azonban a szívünk ki van éhezve Isten szeretetére. Hisz így alkotott meg benünket a mi Gondviselő Szerető Atyánk, Édesapánk. A hétköznapjainkban sok mindent látunk és tapasztalunk... Van is okunk aggodalomra... DE VAN EGY HATALMAS ISTENÜNK! Nagyon széleskörű és tág horizontú ez a gyönyörű ádventi köszöntő. Nem csak tényfeltáró, hanem gondolkodóba ejtő. Azonban, amíg van testvérem, akihez fordulhatok, amíg van kivel megosztanom az élet terheit, az élet örömeit, addig nincs nagy baj. Formálódnunk kell, alakulnunk kell, egyre jobban Jézus Krisztus képmására. Hisz VAN EGY HATALMAS ISTENÜNK! A héten úgy éreztem, hogy egy nagyon rossz hittanórát tartottam. A fiatalok zajosak, beleszólnak az órába, türelmetlenek, egyszerre több dolgot is csinálnak. Azt hittem, hogy az óra anyagából, semmi sem ment át. Visszakérdeztem három gyermeket. A legnagyobb, meglepetésemre, teljesen, lényegre törően mondta vissza a tananyagot. MERT VAN EGY HATALMAS ISTENÜNK! KINEK SZERETETE, FÉNYE MINDENT ÁTHAT, MINDENT BEVILÁGÍT! Igen, formálódnom alakulnom kell egyre jobban Jézus Krisztus képmására. Magamon kell elkezdenem, meg kell tennem a tőlem telhetőt, a többit meg kapjuk KEGYELEMBE. MERT VAN EGY HATALMAS ISTENÜNK, KINEK SZERETETE, FÉNYE ÁTHAT, BEVILÁGÍT MINDENT! Dicsőítsük hát együtt Istent!!! KÖSZÖNJÜK ISTENNEK, hogy vagy nekünk DRÁGA TESTVÉREM! Köszönöm, hogy gazdagítottál gondolataiddal és eszembe juttattad, hogy meg kell állnom, rá kell csodálkoznom ISTEN CSODÁS TETTEIRE, hogy együtt tudjak vele járni a hétköznapokban és felismerhessem az eljövetelét. ÁMEN.

    Huszár Andrea | 3 év ago Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.