MISZLAI GYULA: ARIUS, ARIÁNIZMUS, CREDO


ARIUS, ARIÁNIZMUS, CREDO   

 

1.

 

Arius (görögösen Areiosz) Líbiában született, i.  sz. 260 körül. Alexandriában lesz papnövendék. Kortársai közül kitűnik klasszikus műveltségével, aszketikus életével, hamarosan a helyi közösségben Krisztus Isten Fiúságát megkérdőjelező heretikus gondolataival. Ortodox keresztény visszaemlékezők nem hízelgő véleménye szerint főként nőkövetői voltak, legnagyobb ellenfele, Athanáz lágy, asszonyos léleknek tartja, ezt mi sem igazolja jobban, minthogy önigazoló művét, a Thalei-át  (Vendéget) klasszikus metrumban, szótadészi sorokban (- – uu – – u u – – u u – -) írta. Tanítómestere: antiókhiai Lukianosz, szellemi mestere: Órigenész.

A Nílus deltájánál elterülő, a császárság harmadik legjelentősebb városának püspöke, Alexandrosz kiközösíti, híveivel menekülésre készteti. (Ezt megelőzően a cordovai Hosius igyekszik  közvetíteni a felek között, majd maga a császár, Nagy Konstantin is fölfortyan, mondván:  Hagyják abba Alexandriában a szőrszálhasogató vitákat!). Tanait Keleten terjeszti, majd a közigazgatási fővárosba, Konstantinápolyba megy. Részben az ő gondolatai okozta zavarok eredményeként hívja össze Konstantin az első egyetemes zsinatot 325-ban Niceában, amit nagy körültekintéssel szerveznek. A 200 résztvevő, két kivétellel, megszavazza a zsinati határozatokat, ezeket hangosan elmondják, majd a császár olvassa föl őket.

Itt hangzik el a hitvallás, a mai credo ősszövege. Ettől várja a császár a birodalom egységét. Ez lesz Európa máig ható aranybullája, szellemi kerete. Az első időkben nagy valószínűséggel énekelték.

2.

2.1.

Kezdjük a végén, a záradék, a befejező mondatok az ariusi tanok ellen irányulnak,

”Akik pedig azt mondják (gör.:Tusz de legontasz): ‘Volt idő, amikor nem volt ( én pote hote uk én) *

Isten Fia, és Mielőtt született, nem volt’ (kai prin gennéthénai uk én),

és hogy ‘A nem létezőből lett’ (kai hoti eksz uk ontón egeneto),

vagy azt mondják más ‘hüposztázisból van vagy lényegből’ (hé eksz heterasz hüposztaszeósz hé usziasz phaszkontasz einai)

vagy teremtett vagy ‘változó’(hé trepton), vagyátalakuló’ (hé alloióton),

azokat átokkal sújtja a szent, katolikus és apostoli egyház (ton hüion tu Theu, tutusz anathematidzei hé katholiké kai aposztoliké ekkleszia)”.

2.2.

A hiszekegy szövegvázlata Nagy Szt. Vazul szerint kisázsiai hitvallási szövegen alapul, s egy Hermogenész nevű, kisázsiai presbiter írta, aki Arius ellenfeleként volt ismert.

A hitvallás első mondata:

„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában (Piszteoumen eisz hena Theon, patera, pantokratora), mennynek és földnek teremtőjében (pantón hóratón te kai aoratón poiétén).”

Majd a Krisztusra vonatkozó sorral folytatódik:

„és (hiszek) egy Úrban, Jézus Krisztusban (kai eisz hena kürion Iészun Khriszton),

Isten Fiában (ton hüion tu Theu), aki az Atyától született egyszülött (gennéthenta ek tú Patrosz monogené)”

Ezt értelmezi az azt követő hitvallási négy sor, mintegy az ariánus eretnekséget kizárandó.

„vagyis az Atya lényegéből való (ek tész ousziasz tu Patrosz)

Isten az istentól, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz istentől (Theon ek Theu, phósz ek phótosz, Theon aléthinon ek Theu aléthinu),

született, nem teremtmény, egylényegű az Atyával (gennéthenta u poiéthenta homouszion tó Patri),

aki által minden lett a mennyben és a Földön (di u ta panta egeneto, ta te en tó uranó, kai en té gé).

(a következő négy sort az „értünk emberekért” (ton di hémasz tusz antrópusz) bekezdéstől kihagytam ).

2.3.

Arius követőknek (olykor eusebianusoknak is mondják őket) problémás lehetett  az Atyától született egyszülött (gennéthenta ek tu patrosz monogené); ami a  niceai – konstantinápolyi credoban, vagyis a mai szövegben úgy módosul: aki az Atyától született az idő kezdete előtt (ton ek tu patrosz gennéthenta pro pantón tón aiónón),

ők minden teremtmény elsőszülöttéről (prótotokon pászész ktiszeósz), beszéltek, aki minden idők előtt született az Atyaistentől (pro pantón tón aiónón, ek tu patrosz gegennémenon), aki által a mindenség lett (di u kai egeneto ta panta),

 Caesareai Eusebius, Arius azt a formulát használja: hiszünk a minden idők előtt született – keletkezett- isteni Logoszban  (pro pantón tón aiónón gegennémenon Theosz Logosz).

Két kifejezés, ami bánthatta a zsinati Atyák fülét. E szavak más valóságot hivatottak jelölni. Egyik a Theosz szó, ami elöl ha hiányzik a ho határozott névelő, csak istenit jelöl, nem Istent.

A niceai credoban többször előforduló gennétosz (és származékai) kifejezés, ami  születést jelent. Az Arius által használt genétosz (egy n-nel!) szó, s származékai, keletkezést jelentenek.

A másik ismert arianus kifejezés, az akhronosz gennétheisz; jelentése: időtlen keletkezés.

Gondolkodjunk Arius fejével tovább: az Atya, ha születetlen, a született Fiúnál előbbvaló, akinek ő – nem mellesleg- nemzője. A nem valóságos, idő előtti időben, amely nem mérhető (értelmezők szerint ez újplatonikus gondolat).

2.4.

Másfelől ők (ariánusok, eusebianusok) nem fogadják el a zsinati homouszia kifejezést, ami -szerintük- szabelliánus eretnekséget takar, s amit talán sietségből, kényszerből vettek a hitvallási szövegbe (Számoszatai Pál egy évszázaddal korábban használta, valószínű a hispán Hosius javaslátára került a credóba. Nem szentírási kifejezés.)

Ha az Atyával egylényegű a Fiú, akkor részesedik benne, így csorbul az istenegység. Gondoljunk még egyszer arra, az Atya születetlen, a Fiú született. Isten így nem lenne azonos önmagával, következésképp nem lehet egylényegű. Ez a szabelliánizmus elleni vád (szabelliánusok szerint isten önmagával Egy. Atya, Fiú, Szentlélek a világhoz való három viszonya).

Imádásra csak az Atya méltó, mondta Órigenész. Szentháromsági isteni személyek kapcsolatát  a szümphónia és a homonoia  (összhang, egyetértés szavakkal) írja le.

Ezt az ellentmondást akarják majd feloldani a kappadókiai atyák, az egy isteni valóság, három isteni személy, egy lényeg, a három hüposztázis fogalmával (mia ouszia, treisz hüposztászeisz). Miként az érem is egy, de három egymástól különböző, önmagához hasonló felülettel bír. A korakeresztény doxológiai formulát: Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben, ők módosítják így: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek;

Arius is három hüposztázisról beszél – Órigenész nyomán – amelyeknek más a létrendje. Krisztus se nem Isten, se nem ember, a Teremtő és a teremtett világ  között közvetítő Logosz, afféle főangyal.

2.5.

Szent Atanáz az ariánizmus legádázabb, legszínvonalasabb ellenfele. A niceai zsinaton még csak tanácsadóként van jelen. Briliáns, éles, művelt, ám ma már megütközést kelthetnek szent átkozódásai az igaznak tartott hit védelmében. Korában mi sem volt természetesebb, még hitvitában is; az ellenfél nézeteit, őt magát is, markánssá, elítélhetővé, plasztikussá, gyűlölendővé kellett tenni. Így a melodikus, nőies Ariusnak főként Atanáz-i negatívját látja az utókor. Legtöbbször kígyónak, követőit saját hányadékukhoz visszatérő kutyáknak is láttatja.  Areiomanitai-nak nevezi őket. Ebben Arius neve mellett, a harc istének, Arésznek és a mániájukra történő utalás szerepel.

Az arianizmus sorsa, időleges sikere, kudarca a zsinatok hitvitái mellett, csatatereken dőlt el. Melyik hitvitázó mögött álló hadseregnek volt épp jobb hadvezére, milyen volt a hátország, kinek volt nagyobb a hadiszerencséje.  Legfőképp: milyen hitű volt a császár. Szókratész, egyháztörténet író pironkodva írja; olyan kegyetlenségek történtek ebben az ádáz korban, amit az ókori pogányok sem ismertek (Friss, tüskés pálmaágakkal hasították ki férfiak bőrét, nők mellét ládákba csukták, gyerekeket gyilkoltak, zsinaton derék püspökök verekedtek, Atanaz megkorbácsoltatta renitens híveit. Hosiust, kezét csavargatva, kényszerítették egy zsinati dokumentum aláírására). Keresztény történetírók szerint többnyire ariánusok az elkövetők, de jó lelkiismerettel gondolhatjuk, egyik fél sem volt jobb a Deákné vásznánál.

Az arianizmusnak három: mérsékelt, tiszta és radikális irányzata volt. A mérsékelteket félariánusnak, eusebiánusoknak is mondták.

Az első szerint a Fiú az Atyával hasonló lényegű (homoiusziosz). Gondoljunk a Tragédia Bizánci színére. Tiszta arianizmus szerint a Fiú csak hasonló az Atyához (homoiosz). A  radikálisok úgy gondolták, nem is hasonló lényegében (anomoiosz).

Nikomédiai Eusébius Arius talán legbuzgóbb kővetője, legfontosabb támogatója. Nikomédia-i, majd konstantinnápolyi püspök nagy hatással volt a császári családra. Ő a gyóntatójuk, Nagy Konstantínt ő kereszteli meg. A kereszténységet államvallásssá tevő császár uralkodása alatt, 341-ben történik az antiokhiai templomszentelési zsinat.  Itt a  2. antiokhiai formulában, homouszia helyett már  a harmonia, s homonoia  kifejezést használták. (Talán Órigenészre emlékeztetve ki, mint láttuk, a szentháromsági személyek kapcsolatát a szümphónia és a homonoia szavakkal illette.).

Nagy Konstantín  halálától (337) Iuliánus Apostata felléptéig (361) a mérsékelt ariánusok voltak vezető szerepben, kiemelendő  Nikomédiai Eusebius  és az egyháztörténetíró, Caesareai Eusebius.

Iuliánus Apostata visszahívja az ortodox püspököket. Rövid uralkodása után a tiszta ariánusok (A Fiú az Atyához hasonló) lesznek a vezető hangadók. Ezt vallotta pl. a mursa-i püspök: Valens, vagy püspöktársa Ursacius.

A radikális ariánusok (Atyához a Fiú nem hasonló), végig marginális szerepet játszanak (Aétiosz, Eunomiosz). A mai közel – keleti egyházmegyékben jutnak időleges vezető szerephez.

Üde színfoltot jelenthettek a polgárháborús események gomolygása között azok a performanszok, amikor az egyik fél tagjai (ariánusok) zsoltárokat, antifónákat énekeltek, ebből alakult ki a későbbi gregorián. A másik oldalon ilyenkor aranyozott keresztekkel vonultak az utcákon.

A hányattatott sorsú Atanáz, kit ötször száműztek Alexandriától (s összesen húsz évig volt távol), nagy ellenfelét halálában sem kímélte. Tanúsága szerint Arius Nagy Konstantin halála évében (337) halt meg, az azt megelőző napon, mikor az egyház visszafogadta volna. Lelkiismeret-furdalástól hajtva, a júdási példát követve, fölakasztotta magát. Az élénk képzeletű történetíró, Szókratész szerint is dicstelen volt az eretnek vége: félelmekkel császári föloldozásra sietve, miután hasa fölfújódott egy nyilvános illemhelyre ment, itt szükségét  végezve testéből kifordult belekkel halt meg.

4.

Az arianizmus a század derekán germán törzsek (vízi gótok, longobárdok, burgundok, vandálok) között terjed el. Legtovább (671) a longobárdok tartják ariánus hitüket.

Ezerkétszáz évvel később Servét Mihály antitrinitáriánus nézetei, a szociniánusok -, a lengyel testvérek, az erdélyi unitárius egyház kialakulása sem érthető meg  az arianizmus nélkül.

  • Történetietlen játékkal fejezzük be e rövid visszatekintést.

Mi lett volna, ha…..Nagy Konstantin nem élete végén, hanem jóval korábban ariánussá válik?….Ha a két Eusebius – a kor két jelentős teológusa bátrabban képviseli későbbi, eretnek tanait a zsinat alatt is….Ha nem hiszi el  a zsinat előtt Arius; az egész Kelet mögötte áll. ………Ha a mérsékelt ariánus hitű császár II. Constantius 361- ben nem hal meg az arianizmus zsinat általi elfogadtatása előtt…………ha a fiatal korában ariánus Iulianus Apostata császár nem ad vallásszabadságot, s nem hívja vissza az ortodoxokat?…ha a radikális arianus Valens császár 13 évi uralkodása után nem a Theodosius néven ismert császár kerül trónra az, aki majd összehívja a 2. egyetemes, konstantinápolyi zsinatot**, ahol megformálódik a mai napig használatos hitvallás?

  1. 2. A homouszia (isteni lényeg tana) leegyszerűsítve, szélsőséges szabellianizmus, Nyugat? A treisz hüposztaszeisz (isteni személyek tana) ezzel szemben a leegyszerűsített ariánizmus? Kelet?

A mai kíváncsi olvasó nehezen igazodik a fogalmi indítékok, a vallási szándékok, hatalmi érdekek kuszasága között.

Európa új arca alakul ekkor. A márvány bibliai anyag, a véső, a fogalmi elképzelés görög. S hogy a kép teljes legyen, a szobrász, a művész talán maga a történelem, a Gondviselés.

Vannak vélemények, mely szerint az arisztotelészi kifejezések (Próté uszia, deutero uszia; konkrét és elvont lényeg) rossz alkalmazásnak eredménye a homouszia körüli zavar. Mondják azt is, Arius vereségével a hellén világ, a filozófia vesztett. Pár ránk maradt mondatában – talán nem önkényesen érzem – ott van az idő megragadhatatlansága, az örökkévalóság szomorúsága, akár szülőföldje, a sivatagos Líbia fölött éjjelente az egyhangúan tündöklő égbolt.

 

5.

Legvégül álljon itt két történet:

Northrop Fry írja: Milton ariánizmusáról tartott egy kollégája előadást, ami végén egy nyugtalan hallgató bekiabált: „most akkor ariánus volt Milton, vagy nem?” Nem ez a lényeg, folytatja Fry. A dómok ismeretlen építőit, templomok kórustagjait nem foglalkoztatták ilyen árnyalt teológiai kérdések. Anélkül épült a katedrális, szólt a motetta, korál. A teológia nagy szimbólumai az életet átalakító nagy szimbólumok voltak. Ez a fontos. Saját esendőségünk határaihoz közel jutva, a létezés misztériumában láthatjuk, amit a nyelv elégtelensége is nyilvánvalóvá tesz: szimbólumokkal meg tudjuk érteni, el tudjuk  fogadni, talán megszólaltatni azt a valóságot, amit tényekhez hű, apró okoskodással meg nem közelítünk.

És a másik történet: a Birodalmi Rómában a győztes hadvezér, császár Rómába visszaérve diadalmenetet tartott. A Via Sacrán vörösre festett arccal,  Iuppiternek maszkírozva ment a fehér ökrök vontatta szekéren a főisten Capitoliumon álló templomába. Mögötte egy rabszolga ült, azt suttogva: Ne felejtsd, hogy ember vagy!

Ezzel szemben a keresztény ember diadalútja, zarándokút. Élen keresztjével a názáreti ács fia, az Emberfia megy, s ki – ki a maga vagy mások faragta, kis, vagy nagy keresztjével, történelmi hosszúságban vonul, miközben a képzeletbeli, felszabadított rabszolga azt súgja az úton levőknek: „Én mondtam: istenek vagytok.” Jn. 10. 34.(Zsolt. 82.6)

 

Irodalom:

Vanyó László:  Az ókeresztény egyház irodalma (Ókeresztény Írók. I.), Szent István Társulat, Budapest, 1980,

Szókratész egyháztörténete (Ókeresztény Írók IX.), Szent István Társulat, Budapest, 1984.(ford. Baán I.)

Szent Athanasziosz Művei (Ókeresztény Írók XIII.) Szent István Társulat, Budapest, 1991. (fordítók: Baán I., Boros I., Fodor Gy., Ladocsi G., Orosz L., Vanyó L.; )

Vanyó László: Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe (Ókeresztény Írók XX.),  Szent István Társulat, Budapest, 2009.

*         A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a niceai – konstantinápolyi hitvallást támogató zsinati szerzőket, a szövegeket vastagított-, Arius és követői nevét, szövegrészleteit kurziválva írtam.

**    Az első négy egyetemes zsinat. Ha valamely addig természetesnek vett hittétel megkérdőjeleződik, az eretnek tan elítélésével, s dogma (gör. dokein= hinni) megfogalmazásával szilárdítják meg a követendő hitet.

  1. 325.    Nikaiai/niceai zsinat   Ariánizmus elítélése. A homousziosz tan elfogadása. Nagy Konstantín hívta össze.
  2.  381.   I. Konstantinápolyi zsinat. A niceai hitvallás kiegészítése a Szentháromság istenségével. Nagy Theodosius hívta össze.
  3. 431.Epheszoszi/efezusi zsinat. Mária istenszülő, theotokosz.
  4. Khalkedoni/calcedoni zsinat Krisztus személyében emberi és isteni természet keveretlenül van jelen.

Arianizmus szellemében lefolyó – nem egyetemes – zsinatok sokaságából az ismertebbek a 325 utáni közel 40 évből.

„Állandóan zsinatokat tartottak, és mindenütt másképp állították össze a hitvallást, hogy rövidesen mindenki az ariánus tan felé forduljon.”  Szókratész, egyháztörténész 

  1. Tíruszi zsinat: Atanáz letétele.
  2. Kostantinápolyi zsinat. A szabelliánizmussal gyanúsított Markellosz letétele.
  3. Antitióhiai (templomszentelési) zsinat: hiányzik a hitvallásból a „homousziosz”.  „Treisz hüposztaszisz” lesz a központi fogalom.
  4. Serdica–i (ma: Szófia) zsinat. A  zsinat kettészakad, ariánusok         hitvallása a 4. antiókhiai formulaként ismert szöveg lett.
  5. 3. Antiókhiai zsinat: „uszia”, „hüposztaszisz” helyett, a „tria pragmata, tria               proszopa” (három dolog, három személy) kifejezés nyer létjogot.
  6. 1. Sirmiumi (Szerémség) zsinat. Potheinosz püspök kiközösítése
  7. 2. Sirmiumi zsinat. Photeinosz újbóli kiközösítése. Az idős Hosiust          tettleg bántalmazzák.
  8. Milánói zsinat, Szt Atanázt száműzik.
  9. 3. Sirmiumi zsinat. „Homouszia” használatának megtiltása:                             Valens Mursa-i (Eszék) és Ursacius  singidunumi (ma:                              Belgrád) püspök vezető szerepe.

359-61.  Rimini  zsinat:  A nyugati püspökök először Nicea óta elfogadják                   a „homoianus” hitvallást. A Fiú csak „hasonló” az Atyához.                               Sok püspöktől kikényszerítették a hitvallás aláírását.

  1. Az új hitvallás a Hagia Szophia felszentelésén hangzik el.

E korról írja később Szt. Jeremos, „felnyögött a világ, mert ariánus lett.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.