A SZÓ ÚTJA ARANY JÁNOSTÓL NAPJAINKIG 2017.

 

  A SZÓ ÚTJA ARANY JÁNOSTÓL NAPJAINKIG

   A 45. Tokaji Írótáborról

       

 Mikor első alkalommal Tokajban jártam, egy barátom felhívta a figyelmem; ki ne hagyjam a Bodrog, Tisza összefolyásánál látható naplementét.

Az ideutazónak már messziről feltűnnek a kékellő hegyek, szőlővel telepített dombok. A városka kanyargós főutcáján sétálva az egykori jólétről tanúskodó kereskedőházakat, hegylábnál megbújó pincéket  lát a bámészkodó turista.

A 45. Tokaji Írótalálkozóra érkeztünk, amelynek témája többszörösen aktuális: A szó útja. A magyar irodalom közvetítésének kihívásai, változatai és módozatai Arany Jánostól napjainkig.

Előbb tekintsünk vissza. 1940-ben, 1942 -ben  Móricz Zs., Szabó P., Veres P. Tamási Á., más népi írókkal együtt a közeli Tiszaladányban falutalálkozón hányták – vetették meg a kor gondjait, határozták meg saját feladataikat.

Ezt melegítette fel Darvas J. a Népfront alelnökeként a hatvanas években, már más motivációkkal. 1972-ben volt Tokajban az első Írótábor, s azóta egy év kihagyással (1987-ben politikai nyomásra szünetelt) folyamatosan „üzemel”.

A rendszerváltozás után megváltozott az arculata. Míg a  megelőző évek írótáboraiban a rendszerrel elégedetlen tűrt, tiltott írók indulatait egy mederbe igyekezett az irodalompolitika terelni, bár

megengedett volt némi rendszerkritika, 1989 utáni évek a művek lajstromozása, életművek számbavétele, az irodalompolitika értékelése jegyében teltek.

E sorok írója hetedik alkalommal jutott el Tokajba.

Az idei tábor négy napos volt.

A megnyitó, szokásos módon a Rákóczi Pincében zajlott. A város polgármestere, Posta György a kultúra pallérozó, megtartó, nemesítő erejéről, értékőrző szerepéről, az írástudók felelősségéről beszélt. Rátóti Zoltán Arany János Epilógus c. versét szavalta el. Ő négy napig  kiváló interpretátora volt a rendezvényeken előadott műveknek. Majd Szentmártoni János készített szomorú számvetést a múlt év óta elhunytakról. Vathy Zsuzsával kezdte a névsort.

Az előadások leggyakoribb helyszínén, a Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában a Petőfi Irodalmi Múzeum  Arany János életét, műveit bemutató  kiállítását Pröhle Gergely nyitotta meg.

E szubjektív jegyzetek készítője megengedi magának, hogy  a rendezvények, az ott szerzett élményei  közül hármat emeljen ki.

Az elsőt mindjárt a kezdőnapon fellépő Misztrál együttes koncertje adta. Több Babits mű mellett hallhatott a nagyérdemű megzenésített Mécs László verset is. Különös volt a klasszicizáló Babits költeményeit keleties, sámánhangzással hallani.

A másik mély benyomást Jánosi Zoltán a balladaíró Aranyról szóló, magával sodró előadása keltette. A balladák hatását elemezte. Többek között Ady költészetében (Ős Kaján), Sinka balladáiban. A legmeglepőbb állítása: F. G. Lorca versei (Cigányrománcok, Siratóének Ignacio  Sánchez Meijass torreádor felett) s az Arany balladák között kimutatható rokonság volt.

Majdnem biztosra vehető, Lorca nem ismerte Arany költészetét. Az ő és a magyar költő balladáiban a motívumok, jelenetek, szereplők hasonlósága nem esetleges, inkább a néplelkek mélyén rejlő erők, az indulatok, szenvedélyek sorsszerűsége köti őket össze.

Még aznap a Tokaji esték  műsorprogram keretében a város Főterén fölállított színpadon a Parnasszus c. lap „Tokaj” számával mutatkozott be. A helyszín ihlette műveikből fölolvasott, többek között; Bak Rita, Payer Imre, Simon Adri, Zsille Gábor.

A múltidéző beszélgetést a  főszerkesztő Turczi István vezette Mezei Katalinnal, Pomogáts Bélával, Vasy Gézával és Ködöböcz Gáborral.

(Érdekes adalékokat hallhattunk az 1987 – ben elmaradt írótalálkozó politikai hátteréről.)

Vasy Géza Aranyt, a tanárt bemutató adatgazdag,  elemző előadása – a nagy hőség mellett- emlékeztethette a jelenlevőket; most egy nyári  egyetem egyik  kiváló tanárát hallhatják. (Tőle tudtuk meg; a Nagykőrösi Református Gimnáziumban  – a későbbi életutakat is tekintve –  Arany mellett hét akadémikus tanított, akik a Bach rendszer oktatáspolitikája ellen így tiltakoztak: „Az iskolát lejjebb nem szállítjuk, s érte minden áldozatra kész vagyunk.”)

Mezei Katalin Arany és a népköltészet kapcsolatáról, Erős Kinga a lapszerkesztő Aranyról, Zsille Gábor  Arany János Lengyelország – i recepciójáról beszélt. Az előadók felsorolása korántsem teljes.

Három  munkacsoport – ülés közül lehetett választani.

Én a „Magyar irodalom közvetítése a világhálón” címűbe mentem.  A Sáray László vezette műhelyben  a meghívottak  –Papp-Für János (poet.hu, dokk.hu), Király Farkas (Irodalmi Jelen), Kürti László (Vörös Postakocsi), Szalai Zsolt(ambrozia.hu)- beszéltek a digitális irodalomkészítés csínjairól, nehézségeiről. A szerkesztés robotja mellett már közel húsz éve visszatérő gond, a minőség óvása, a szponzoráció. A párhuzamosan kiadott, apadó, nyomtatott irodalmi lapok megtartása. Etikai problémát hozott elő Vass Tibor (Spanyolnátha) kérdése: -Tagja lehet lehet- e egy irodalmi online klubnak olyan meghívott vendég, aki visszaél e klub nyújtotta szabadsággal? – azt hiszem nemcsak időhiány miatt, megválaszolatlan maradt.

Sajnos e sorok írója elmulasztotta Orbán János Dénes által bemutatott fiatal költők estjét (amely  a  megkérdezetteket megosztotta), s Tiszaladányba sem jutott el (ide minden évben átmennek a jelenlevők a történelmi elődök emlékhelyét megkoszorúzni, majd irodalmi műsor közös részesei  a vendéglátók, az írótábor vendégei is. Az idén Lázár Balázs és Tallián Mariann versszínháza mellett Dobozi Eszter költő szerepelt).

És elmulasztotta az utolsó este attrakcióját, a borkóstolót, de előtte még meghallgatta Vári Fábián László  és az „Együtt”c. folyóirat munkatársainak bemutatkozását.

Az zárónapon a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban leleplezték Györfi Sándor Arany Jánosról készült domborművét. A III. plenáris ülés, majd Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke lelkesítő szavai után el is értünk a zárófogadáshoz. Ahol átadták  a 2017-es Írótábor nagydíját Nagy Zsuka költőnek. Ő a laudációt követő beszédében azokat a szépségeket köszönte meg mestereinek, melyekből a művészete fölépült.

Az idei Nagyhordó – díjat az Írószövetség egykori elnöke, írótábor múltbéli védnöke, Pomogáts Béla kapta.

Tokaji szellemiség, az együvé tartozás fontosságát hangsúlyozta,  s valami különös módon a szeretet, a krisztusi szeretet föladhatatlanságáról beszélt.

Evvel a zárógondolattal jöttem el Tokajból.
Miszlai Gyula

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.