A déli kapu

A románkori templomok déli homlokzatán látható egy különös kapu. Többnyire díszes, ékes, pompázatos építészeti elemekből áll és ez a sajátságos porta nemcsak a déli homlokzatnak, de magának az egész templomnak is az egyik legszebb, ha nem legszebb részét alkotja. Kialakításának, a díszítőelemek kiképzésének, elhelyezésének, az ékesség fokának persze számos változata létezik a nemesen egyszerűtől a gyönyörű faragványokkal büszkélkedő porta speciosa-ig.

Nem egyszerű kapuról van szó persze akkor sem, ha építészetileg, szobrászatilag kezdetleges alkotást látunk. Ugyanis az építészeten, kőfaragó-művészeten túl a „déli kapu”, mint jelenség, mint entitás a bölcsességszeretet által, a teológiai üzenet révén, vagy akár szimplán az esztétika útján is megragadható és értelmezhető.

Hol találhatunk ilyen kapukat, hol szökhet szemünkbe ez a varázslatos, élményt-adó „jelenség”? Tatár, török, nímöt, s ne is soroljuk tovább, ki mindenki pusztításai után és azok dacára sok helyütt. Csarodától Ócsáig, Jánoshidától Felsőregmecig, Gyugytól Csempeszkopácsig, Nagybörzsönytől Kehidakustányig, Karcsától Cserkútig, Magyarszecsődtől Pinkaszentkirályig, Polától Őriszentpéterig tart a sor és korántsem teljes. Az egyházak, melyek őrzik, micsoda káprázatos nevűek maguk is: örömmel ejtjük ki eme archaikus magyar községneveket.

Kafka azt mondja, minden embernek fönn van tartva egyetlen kapu, amelyen csak ő mehet be. Persze az élet maga is egy kapu, melyet kapuk sora, aligkapuk és tágaskapuk egymásutánja követ, és persze számos kiskapu is rejtőzködik eme út során. Az utat elképzelhetjük akként is, mint egybefüggő, ránkboruló boltövek építménye alatti jelenséget. Igen, igaz a kafkai állítás ebben az értelemben, a kapu – út szinonima értelmében, hogy mindenkinek saját, egyetlen csak általa bejárható út, vagyis kapu adatik.

Fetykó Judit költőnőt ehhez képest a kapun túli világ érdekli igaziból, az ott föltárulkozó valóság: sötétség vagy fény, vágyak kivetülése vagy megéltség, az élet egész föltárulkozása, melyet láthatok, ha a kapun átlépek, vagy elfedhetek, ha a kapuból visszalépek. „A  kapun túl, ha nyílik, tárul / beenged egy más ez világ, / mi képzelettel, vággyal társul, / teret, időt egyszerre lépve át.

Végül is mondhatjuk: az élet felnyíló és bezáródó kapuk sorozata. Ugyanaz, ugyanolyan nem nyílik többé, hisz pantha rei. S hogy mikor és milyenek nyílnak legközelebb, az pedig sors bona nihil, aliud.

Talán kijelenthető, hogy a Földön a legszebb kapuk, a kapuk kapui a templomkapuk. Anyagban jelenítik meg, hordozzák az eszmét és ezt hihetetlen „szépséggel teszik”. Az eszmei mondanivaló ilyen kivetülése talán csak a székelykapukon érhető tetten. Ez a legszemélyesebb világkapu, a templomkapu pedig a legegyetemesebb ég-kapu.

Ez a mi déli kapunk tehát az épület egyik fő, hangsúlyos eleme, a szépség koncentrátuma és nem utolsó sorban a hit házába, Isten lakásába, és közvetve a Paradicsomba vezető út kapuja is.

A nyugati kereszténység számos ilyen magas műveltséget hordozó kaput alkotott és közülük sokra illik a porta speciosa megnevezés. Magyarhonban, ahogy említettük, e díszes porták gyakorta csupán jelzésértékűek, egyszerűek és inkább a mondanivalójuk a fontos, mint a művészeti értékük. De: az egyszerűség nem az igazságnak jele csupán. Lehet jele a szakralitásnak is, az esztétikumnak is. Igen, folyton-folyvást a szépséget keressük, a szép után loholunk, mégis kisiklik. Elérni is, megtartani is nehéz.

Déli kapu. Ajtó, körbevéve kőfaragványokkal. Lépcsőzetes, a bélletekben oszlopok. Az oszlopok lábazata és fejezete ékesen faragott elemekkel gazdagítva. Sokszor fölötte timpanon, Isten Báránya motívummal. Olykor a templom egyetlen bejáratát adja.

Déli kapu. Guzsik Tamás, a tudós építészet-történész, professzor úgy találta, a bélletesség és a díszítettség kettős programot hordoz. A bélletesség, mintegy befelé húzza az embert, beszívó hatású, a kapu végül egy perspektivikus szűkületet alkot, a díszesség (speciosa) a lelki megalapozást, az evangéliumi tematikát adja a „szent” motívumokkal. A föltámadás gondolatát vetíti ki. Oda építették, ahol a templom a legtöbb fényt kapja, a déli oldal a fényoldal.

Déli kapu. A fény kapuja. Az ünnepbe-jutás kapuja (a templom a hétköznapi valóságokkal szemben mindig az ünnepi létet adja). A szépség kapuja. Az Istenhez jutás esélye (Isten, mint abszolútum, fogalmilag a legszebb is).

Déli kapu: a léptékváltás helye. A tágas külvilágból, ami mindig szűk az embernek, belépünk egy lehatárolt térbe, ami ennélfogva szintén szűk, mégis itt nyílik ki, lelke révén az ember. Kinyitja az embert Isten felé. Kulcsszerepe van. Jelentéstartalma miatt az egyetemes művészet, az egyetemes emberi alkotás egyik kiemelkedő mozzanata.

Dóczi Székely Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.