DÓCZI SZÉKELY GÁBOR VERSEI

MŰVÉSZETTÖRTÉNET   Végtére is minden történetet idéz föl. Zene, szobor, kép, szöveg: a művészet egésze mesél és mesél. Mesélik a sors fátumát, a nem szűnő kínzatások fájdalmát. Hiábavalóság bugyrában a mégis-értelmet, konok virrasztását az őrzésnek. Fabulálják, a virágba-borulás kudarcos mézesmadzagát, a mosoly egyenlítőnyi ölelését, váltófutását a szeretetnek a világűrben, s szerelem vesszőfutását a szívzsúfoltságban. Kis …

IDÉZZÜK FÖL – JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ

KARÁCSONY FELÉ   Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt …

TARNÓCZY BALÁZS VERSEI

ELTÉVEDTÜNK   Ebben a vak sötétségben hitünket, magunkat vesztve, telve földi kínnal, bajjal, ritkán nézünk a keresztre. Karácsonykor az ajándék, ami mindent átitat hová lett a nemes szándék, s az ünnepi áhítat? a királyok, a pásztorok, mind a csillagfényt keressük botladozva, tétován jászolodat, hogy elérjük ezen a szent éjszakán. Jóra, szeretetre vágyva, ünnepelni készen, jöjj …

BAYER BÉLA VERSEI

ADVENT   Holt hattyúk lelke pilinkéz, acsarog Heródes haragja, a zúzos tekintet égre néz, foszladoz a menny pamatja. Fenyő pikákról dér penész Pereg a posztomusz avarra, hitünk jászolán hó miséz, sebeinket betakarja.     KARÁCSONY KÉSZÜL   Betoppant. Itt a december. Zúzmara ül a fákra. Dacos barázda emlékezik a kalászloboncú nyárra. Szotyog a hó. Alkonyul. …

MISZLAI GYULA VERSE

                   PLAFON A CSILLAGOK ALATT     Hogy nő a repedés a falon                     Mi lett volna címere éke mész rakódik le a  szívbe                       elkerülte a vak szeretet fogy a fény az áfonyaízben                    nem lelte mit úgy keresett …

DÓCZI SZÉKELY GÁBOR: CZÓBEL MINKA – GLOSSZAFÜZÉR

CZÓBEL MINKA   Költő voltál, széllel zengő tiszafa. Homokdombról átszüremlő visszhang. A líra szíve érdekelt, nem szava. Testedre került csak, lelkeden nincs hant. Szerény hajlékod, mely mégis csak pompás, És gondos  fagyűjteményed legjava Körülvett, s távol húzódott a romlás. Költő voltál, széllel zengő tiszafa. Hiába szárnyaltak szavaid föl…hess, Még ma sem díszlik az az anarcsi rang! Az …

BAYER BÉLA VERSEI

  BIZTON   Hajunkba rozsdásul lassúdan az alkony, fogytán a fény. A lélek – Isten lehellete – testté lényegül. Állunk a menny-pokol kapujában, erőnket már-már felissza a döntés kényszere. Lőtt-torkú madárként vérzik a Nap, Hold-kést igazít az égi köszörűs. Állunk a végesség zelótáiként*, míg kontyot bont az erdő, s hajába csillag ül. A tenger felől …

TARNÓCZY BALÁZS VERSEI

  2009. OKTÓBER 23. …„ja, valami forradalom, Petőfiék, ha jól tudom.” * * * Ötvenhárom év, s itt tartunk, üres agyunk, lelkünk, markunk, ennyit tud az emlékezet, mi lesz veled, magyar nemzet? Mert csak azt a népet lehet, azt lehet elveszejteni, amelyik így megtanulta önmagát elfelejteni. Ők, akik a nemzet sarját tönkreteszik – ezt akarják, …

IDÉZZÜK FÖL…BABITS MIHÁLY: MÁJUS HUSZONHÁROM RÁKOSPALOTÁN

MÁJUS HUSZONHÁROM RÁKOSPALOTÁN   Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, rendőr, tört üvegek, népszava forradalom. Én egyedül tehetetlenül itt számlálom a percet nincs hír, nincs ujság, villanyosom megakadt. Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak, nem bőgnek tehenek, még a malac se visít. Nádas eresznek alatta topázszemü tengericső csügg. Hószinü fal, kék …

DÓCZI SZÉKELY GÁBOR VERSEI

 SZAVAK CSŐSZEI   Ma is a szavak csőszei a legnagyobb képmutatók! Nem mondhattad: mozog a föld. S nem mondhatod: lassan megáll. Tolerancia-bajnokok szúrják ki szemedből a szálkát, miközben ápolják otthon, magukéban a gerendát. Képet mutat a képviselő. A placcokon nyájas mosolyt ölt magára, voksodért, de rejtekben virít fehér foga. Egy elvétett szó, s a cézárok …

SMIKÁL GYÖRGY VERSE

ÉPPEN ILYEN ŐSZ Holdkaréj karcolja homlokom. Az ég mint gyűrött arc tekint le rám. Bőrömre ráfagy átázott ruhám. Szénsötét szitál a lombokon. Metsző szél kergeti varjait. Fenn felhő páratestén jégszilánk kristályszeme kutatja éjszakánk lassan hűlő lomha tárgyait. Ősz forgatja a nyár roncsait. Fosztott kertben vedlett tőke moccan. Álmodik és álma forr a mustban. Húnyt szem …

VÁZLATOK GADÁNYI-KÉPEKRŐL

TALÁLKOZÁSAIM GADÁNYI JENŐVEL   1. (Fák, házak II) Fák és házak vonalakból és pöttyökből és kész a világ. De a mű ürügy. Hamis vád önthetik belőle. S zakatol… 2. (Csendélet 1942-46) Zsúfolt barokk színkavalkád, holott előörs-kéz festette… De kihagyta új ecsettje a Csöndes Létből azt az almát… 3. (Lovak vízparton) Lovak és tükörképeik: mozdulatlanul ott, a tájban. Közülük egy: dac-vigyázzban állja a …

BAYER BÉLA VERSEI

NYÁRSZONETT   Sárga kínt bomlik a reggeli fény, Borostás búzaszál árnya játszik, Kötendő kévéink bűvöletén Vibrál a lég, amint idelátszik. Fülledt csöndünk bronzharangja kondul, Pipacsok üszkén izzik fel a nap, Délibábok emlője ha csordul, Aranyat loccsan az ivócsanak. Rozsos cipót formázók a kazlak, Pihegő asszonymell a messzi domb. Zsolozsmákat mormoló a paplak. Már lomha barnán …

MINDENT MEGNEVEZŐK TÁRSASÁGA

MINDENT MEGNEVEZŐK TÁRSASÁGA (nano abszurd) „Nagy az egyetértés köztetek, akár a big bang – bongtok együtt”, – robbant be Fred*, „Ha nem menekültök féregjáratokon, elnyelnek benneteket a fekete lyukak” – apokaliptikázik John Archibald**, „Talán alagútjáratokon”, – pontosít George.*** „Mennyi határozatlan ember”, – súGott Werner**** Nielsnek**** „Na, jól kiegészítik egymást, komplett komplementerek!” „Görbül a tér s …

DÓCZI SZÉKELY GÁBOR VERSEI

SZYMBORSKA SÍRJÁNÁL Krakkó, Rakowicki temető.   A híresek nyughelye eligazító táblán. A tiéd sehol… Tiltottad talán? A kőlap megvan, epitáf’ nincs. Se fejfa, se crux… Csak hanyagul pár mihaszna kincs? Kehely, mécsesek, virág. Emitt egy hervatag muskátli. Amott lankadt csokor örökzöldből áll ki, s lankadatlan forog a napra egy művirág…  Giccses ezüst macska bámul a …

TARNÓCZY BALÁZS VERSEI

HOLDSZELLEM Éjszaka a hold kicsit sápadt volt, úgy látszott, hogy ideges, talán valamit keres, imbolygó, halvány léptekkel, mint fátyol, mit most téptek el, alvó fák alatt matatott, talált egy lehullt csillagot.   ÉJKIRÁLYNŐ Titokzatos éj, mennyi szenvedély, csupa érzés, rejtély, álom, Túl az eszmélet-határon, vágyak, bűnök cinkostársa, könnyen találnak egymásra – de nagy fényességgel, zajjal …