SZENTENCIÁK

HARMADPERCES KÉTSOROK DÓCZI SZÉKELY GÁBORTÓL

(9)

A mai nap, mely nyögvenyelősen indult, egy újabb szomorú napként, egyszer,
az igazán szomorú és nyögvenyelős napon, a boldogság napjaként dereng majd föl.

(10)

A talentum éltet.
Az ügyesség végül öl.

(11)

Aki nem találja  saját történetét,
nyilvánvalóan rászorul a másokéira.

(12)

Bizonyos társadalmi erők az  emberi  jogokat végsőkig feszítik.
Nem tanulták az ősi bölcsességet: summum ius summa iniuria est.

(13)

Az ember rendre az elé kerül,
ami elől főt vesztve menekül.

(14)

Ma ismét különös értelmet nyer a József Attila-i vátesz:
kiterítenek így is, kiterítenek úgy is.

(15)

Micsoda paradoxon: a szelídek öröklik a Földet.
A bolygót, mely az erőszak színtere, a létért való küzdelmek földje.

(16)

A kettős mérce nem XX. századi találmány. Régi korok éppúgy alkalmazták, mint a maiak.
Az egyéni, közösségi, sőt faji gyarlóság velejárója. Megjelenik, mint krumpliföldön a colorádó bogár.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.