MISZLAI GYULA: AFORIZMÁK

                           

                          33  AFORIZMA

 

 

= Az önismeret során természetünket saját tájunkká alakítjuk át.

 

= Aki az éjszaka tűfokán átért, levetheti arcát, hogy egy kő meztelenségében    megnézze magát.

 

= Százéletű mesebeli királyfiként születünk meg, s mire         felnövünk, már csak      egy marad.

 

= A szeretet: önpazarlás.

 

= Gyakran csak azért nézünk át valakin, mert nem tudunk átlátni rajta.

 

= Akiben sikerül bűntudatot ébreszteni, azzal azt csinálsz, amit akarsz.

 

= Akivel megosztottuk titkaink, később nehezen bocsájtjuk meg neki őszinteségünk.

 

= Sorsod visszapillantó tükrében megláthatod a mögötted loholó halált.

 

=  Az idő anyaga a remény: Aki emlékezik, a halállal néz farkasszemet.

 

= A hízelgő arcfestéke az irigy vonásait rejti.

 

=  Szerepekkel színházoljuk körül magunkat. Az őszinteség ezek egyike  csupán, s nem is a legegyszerűbbek közül való.

 

= A túl gyanakvó ember megóvja magát a csalódásoktól. De előbb-utóbb  csalódást okoz másoknak, s gyanakvással néznek rá.

 

= Hogy teljes férfivá válj, meg kell barátkoznod a benned lakó nővel.

 

= A filozófia hozzágyógyít az örökvalóhoz.

 

= Az ókor filozófusa olyan hajós volt, akit belső csillagtérképe vezetett, hogy elérje a maga Ithakáját.

 

= A kifinomult görögök erényei -okosság, bátorság, mértékletesség- férfias, a nyers ókeresztényeké – hit, remény, szeretet- nőies tulajdonságok inkább.

 

=  A lét pontszerű. Az élet vágy a pontban, ami vonallá akar nőni.

 

= A valóság képek sorozata. A képek méhrajzású álmok.

 

= Ha Istent ki kellett  volna találni, akkor nem lenne.

 

= Vágyainkkal látunk, érzelmeinkkel gondolkodunk.

 

= Az érzékelés szélcsendje: álom.

 

= Nietzsche Tonio Kröger volt, aki Hans Hansen szeretett volna lenni.

                                      

= A modern ember számára a halál élete végére kitolt kínos esemény, exitus  lett. Így sorsa helyett csak élete lesz.

 

= A vers: minimítosz. A szakrális idő részesévé tesz, mikor igazolja a múltat, s hitet ad a jövőre.

 

= Az ihlet pillanatában a vers pontszerű. Képeiben bomlik ki a tere, zenéjében az ideje.

 

= Ha a szépséget eléred, alva találod.

 

= A tudás és a hit hajlásszögén kívül esik, amit Istenről hinni érdemes és tudni szabad.

 

= Csak a szerelem ismerheti meg a bűnök hiábavalóságát.

 

= Csók: két szájmeleg közös sötétje.

 

= Az istenek és az ember között választani kéne, azért kell választani az  embert, mert csak ez isteni döntés.

 

= Amilyen az imád, olyan az istened.

 

= Egy gondolat harangkötelén mászni föl az égig!

 

= Kegyelem úgy aránylik hozzánk, mint fény a napraforgóhoz. Ha a növény  nem fordítja a Nap felé a fejét, lehet az ő hibája.

 

(1975 – 1994)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.