KISZAKÍTOTT MONDATOK

KISZAKÍTOTT MONDATOK ADYTÓL ZOLÁIG – SZŐCS ZOLTÁNTÓL

(szerkesztett válogatás)

Olvasmányélményeimnek sajátos, hézagos, szubjektív válogatásai ezek a mondatok. Előkelően nevezhettem volna aforizmáknak is mondatgyűjteményemet, de nem teszem, mert szerintem az aforizma jellemzően jól ismert, közkézen forgó bölcs gondolat, én viszont itt kevésbé ismert, ritkán vagy soha nem idézett mondatokat szedtem csokorba. Legtöbbjük afféle rejtőzködő aforizma, amely türelmesen várja, hogy felfedezzék. Munkámat megkönnyítette az a régi rossz szokásom, hogy minden könyvet, amit elolvasok kegyetlen vandalizmussal lapszéli jegyzetekkel, annotációkkal, emlékeztető utalásokkal firkálok tele, és pirossal aláhúzom azokat a mondatokat, amik különösen tetszettek. (Sz.Z.)

 

ADY ENDRE  (1877-1919)

 

(Jóslások Magyarországról)

Betlehem néma. Mit sem ígér. Feketeség fekszik a világon, a koponyákon. Milliók jaja, panasza száll ki a rettenetes éjszakában. Akiknek istenük van, jajgatván, siránkozván fohászkodnak. Örömben, békességben csak a farizeusok s az ő barátjaik ünnepelnek.

***

[Mi,] akik, ha nem is szeretjük Tiszát, nem tudunk rágondolni sem magyar vérünk megmelegedése nélkül. Milyen furcsa, milyen ártó, milyen dacos, milyen erős, milyen szép, milyen magyar ember. … Az új hiten, a protestantizmuson kívül soha még valami újat egykönnyen nem engedett magához az a fajta, melynek Tisza a prototípusa.

***

Budapesten nem is tudhatják, nem is érthetik, hogy Jókai mennyi Jókai-embert teremtett Magyarországon, én például majdnem mindenik alakjának lemásolóját ismerem, olyikat két-három-négy példányban is. Tisza István éppen úgy nem volna az, aki, Jókai nélkül, mint Apponyi, aki azonban szebb, különb és Jókaihoz illőbb, élő, utánzó regényhős.

***

Bújdosva, mint valamikor a hajdúk, igenis, lappanganak még itt magyar erők. Tápén s mindenütt, ahol még nem Amerikában lakik, a magyar paraszt megőrzött valamit az Árpád-hagyományokból. Afféléket, amiről Széchenyi István álmodozott a Kelet népében. De ez az ország ma nem Magyarország, csak akkor lesz az, ha szóhoz, hatalomhoz jut a paraszt. Nemcsak a származásbeli paraszt, de mi mind, akik magtalan univerzumokat hordunk magunkban.

***

A nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua nonja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló becsületes, munkás emberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik.

***

Nincs nekünk, nincs ennek az országnak semmi hasznunk abból, ha a mi parlamentünk életet mutat, ha a saját őszinte életét éli. Ez élet nem a mi életünk siralmának kórusa.

***

A jobbágynak nem volt sehol jobb dolga, mint itt. A ruthén nem hiába óbégat még mindig Rákóczi után.

***

Aki a Jelent vígan éli, boldog, de korlátolt ember, mert a korláttalan ember a Multat s a Jövendőt szereti. És mert egyformán nem tudunk semmi biztosat egyikről sem, az az igazi ember, aki a Multat és a jövendőt egyformán szereti.

***

A komoly, élni tudó polgári lény arról nevezetes éppen, hogy a saját élete határai között mozog. Petőfi petőfisége és végzete pedig az, hogy ő nem volt megfontolt, komoly ember, ő egy izgága gyermek volt. … Petőfi nem mindenben volt mértéktelen, de mértéktelen volt mindenben, ami érdekelte s mértéktelen volt az útálata a muszáj-szelídekhez. … Petőfi szerelmi élete titok, miként az elefántok násza is az.

Csak szláv származásával tudom azért egészen megmagyarázni Petőfi forradalmárságát s páratlan internacionalizmusát. … Az ő népimádása az internacionalizmus egy kényszerű ritusa volt s ő nem is a népet, hanem a népeket szerette. A népek: – amikor ezt kimondta vagy leírta, mindenható erők világraszóló  lázadását érezte.

***

Omlásra készülő vérünket az egekig kiabáltatjuk föl: mit tettetek velünk?

***

Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza. … A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt a lelkek.

Szegény Nagy-Magyarország talán sohasem is volt, csak Erdély volt mindig.

***

Csak Erdély! … Az európai nemzettársadalmak legparancsolóbban fejlődéses korszakában Erdély volt: Magyarország. Erdély néhányszor ország volt.

***

Kínában már Montesquieu-t olvassák, a sárga faj olyan renaissance-ra készül, milyen sohasem volt. Mi pedig, ha megyünk, visszafelé megyünk.

 

 

KEMPIS TAMÁS  (1379-1471)

 

(Imitatio Christi)

Most van a drága idő: most vannak itt az üdvösség napjai: most az alkalmas idő.

***

Miért keresel nyugodalmat, hiszen fáradozásra születtél. Inkább a tűrésre rendezkedjél be, ne a vigasztalásra, a kereszthordozásra, ne az örömre.

***

Az evilági dicsőséget mindig szomorúság kíséri.

***

Nincs igazi szabadság, sem tisztességes jókedv.

***

Ahányszor csak emberek között voltam, emberségemben megrövidültem.

***

Senki sem olyan, hogy terhet ne jelentene másnak.

***

Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy, annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem élsz.

***

Többet tud Isten végbe vinni, mint ember érteni.

 

 

MÁRAI SÁNDOR  (1900-1989)

                                                                                    

 (Válás Budán)

Előbb-utóbb minden embert ott kell hagyni, egyedül a sorsával. … Senkin nem lehet segíteni.

***

Halál, az gyönyörű lehet… Az anyag végigég és a lélek beleegyezik.

***

Az emberrel negyven-negyvenöt éves koráig valóságosan megtörténik az élet. Akkor már tud valami foghatót, igazit.

***

Az igazság mindenekelőtt mértéktartás.

 

(Zendülők)

Vigyázzatok az ilyenekre. Amíg csinál az ember valamit, ártatlan. A bűn ott kezdődik, amikor kiállsz a körből és nézed.

***

Mindenkinek több arca van. Néha nem tudom már, melyik a végső, mely mögött nincs más, csak a csontok?

***

A maga helyén, a maga levegőjében minden dolog értelmes és helyénvaló.

 

(Európa elrablása)    

Magyar az, – dobjuk végre a szemétre a sok híg elméletet,- akinek az anyanyelve magyar, s aki úgy érzi, azonos az anyanyelvével és magyar. Minden más gonosz és veszélyes halandzsa.

***

De a nyugati szellem mély válságon esik át s nem tudom, a keletibb magyar szellem, minden nyugatias színeződésével nem táplálkozik-e ősibb, ellenállóbb, válságot bíróbb tartalékokból, mint a mai Nyugat szelleme?

***

Ez a Nyugat, – a kontinensről beszélek! – milyen jogon kényszeríthet engem arra, hogy fogyatékossági érzéseim legyenek? Sem szellemi, sem morális jogcíme nincs többé erre.

 

 

SZABÓ DEZSŐ  (1879-1945)

 

(Nincs menekvés)

Volt-e valaha a rablásnak és gyilkolásnak óriásibb szervezése, mint ez a dögletes demokrácia? Szabadverseny, fuj!, ez annyit jelent, mint minden potenciális gazembert aktuálissá tenni.

***

Az én életem nem az enyém, mások adósságát kell megfizetnem vele.

                                                                       

 (Napló és elbeszélések)

A világtörténelem szélsőségekkel teszi a lépéseit s a középúton még a döglött szamarak sem jutnak előre.

***

Nincs szentebb, mint a mindenkiben meglévő tökéletlenségek.

 

 (Az elsodort falu I.)  

Aki gyáva, az nem lehet becsületes ember.

***

És mégis milyen hírünk van! Mert van egy nemzetközi rothadt arisztokráciánk, van egy mindenünnen iderúgott idegen, stréber középosztályunk. Ezek csinálnak nálunk zivatart és szép időt, politikát, vallást, sovinizmust. Ezek utáltatnak meg kifelé, ezek zabálnak meg itt benn.

 

                                                               

 

                                                                      

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.