KISZAKÍTOTT MONDATOK

KISZAKÍTOTT MONDATOK ADYTÓL ZOLÁIG – SZŐCS ZOLTÁNTÓL

(válogatás)

Olvasmányélményeimnek sajátos, hézagos, szubjektív válogatásai ezek a mondatok. Előkelően nevezhettem volna aforizmáknak is mondatgyűjteményemet, de nem teszem, mert szerintem az aforizma jellemzően jól ismert, közkézen forgó bölcs gondolat, én viszont itt kevésbé ismert, ritkán vagy soha nem idézett mondatokat szedtem csokorba. Legtöbbjük afféle rejtőzködő aforizma, amely türelmesen várja, hogy felfedezzék. Munkámat megkönnyítette az a régi rossz szokásom, hogy minden könyvet, amit elolvasok kegyetlen vandalizmussal lapszéli jegyzetekkel, annotációkkal, emlékeztető utalásokkal firkálok tele, és pirossal aláhúzom azokat a mondatokat, amik különösen tetszettek. (Sz.Z.)

 

STENDHAL  (1783-1842)

 

 Én csak attól félek, akit becsülök.

***

Ma a lángelme tekintettel van olyan emberekre, kikre sohasem szabadna gondolnia, ha nem akar lealacsonyodni.

***

Csak száz olvasónak írok.

***

De hát melyik kormányzat akarta reánk tukmálni az angolosodás rémes szerencsétlenségét?

                                                                                      (A szerelemről)

 

Az ősz utolsó szép napjai voltak: Párizsban ez a tavasz.

***

Ha valaki nem másolat, rásütik, hogy rossz a modora.

***

A házasság a szerelem sírja; kellemes házasságok ugyan lehetnek, de igazán boldog nincs.

***

Az a mi legnagyobb bajunk, hogy bár az ostobák a szemünk láttára hazudoznak, mégse merjük nekik odavágni, hogy: „Ismerlek, szép maszk!”

***

Elbeszélésünket félbeszakította a politika, s ez olyasféleképpen hat, mint pisztolylövés egy hangversenyen.

***

A jellem a mi korunkban általában inkább valamilyen elkopott szervhez hasonlít.

                                                                                               (Armance)

 

Ha nem törhet fel egészen magasra, inkább ezerszer meghal.

***

Mindannyian egy nagy embert várunk: az állam várja, az Egyház várja.

***

Ilyen félöntudatban mondhatta a haldokló XIV. Lajos: Valamikor király voltam. Csodálatos szavak!

***

Voltaire óta a francia egyház megértette, hogy igazi ellensége a könyv. Az új szellemiség lényege a kételkedni tudás és az egyéni vizsgálódás.

***

A magányt és a falu békéjét Franciaországnak azon az egyetlen pontján fogom keresni, ahol meg is találom: egy negyedik emeleti lakásban a Champs-Élysées-n.

***

Ha valaki nem beszélt sértően istenről, a papokról, a királyról, a hatalmon lévőkről, az udvar kegyében sütkérező művészekről, a fennálló rendről, ha nem dicsérte Béranger-t, az ellenzéki lapokat, Voltaire-t vagy Rousseau-t, általában nem mondott semmit, ami őszinte vélemény, legfőképpen pedig soha nem beszélt politikáról: akkor szabadon elmélkedhetett bármiről.

***

Egy szellemes ötlet már gorombaság volt.

***

Tudnia kell, hogy mit mondott de Castries herceg d’Alembert-ről és Rousseau-ról: „Mindenről értekezni akarnak, és még ezer tallér jövedelmük sincs!”

***

Melyik nagy tett nem veszedelmes, amikor belevágnak? Csak amikor végrehajtották, csak akkor látják a tucatemberek természetesnek.

***

A parancsoló hang sértette – a nem szabad! XV. Lajost ugyanez a két szó bántotta, amikor haldokolt; nem szabad! – mondta valamire a háziorvos elég ügyetlenül, pedig XV. Lajos mégsem volt parvenu.

***

Mintha pisztolyt sütnének el egy hangversenyen, úgy hat a politika a képzelet játékaiban. Fülsértő durranás, s még sincs ereje.

***

Aki vállalja a célt, annak vállalnia kell az eszközöket is!

***

…úgy érezte, félelmetesen magasra jutott.

***

Gazdagságát – szíve mélyén – átmeneti állapotnak érezte.

***

Mindegyik sokat akart mondani, és mindent elhallgatni.

***

Ragyogóan erkölcsös személyek vették körül, akiknek gyakran egész este egyetlen gondolatuk sem támadt.

***

Le kell mondania az értelemről. Ez a század, úgy látszik, elhatározta, hogy mindent felforgat! A káosz felé haladunk!

***

Ebben a pillanatban hívő lett. Mit számít a papok képmutatása… Árthatnak-e a papok az isteni gondolat fenségének és igazságának?

***

De mégis különös, hogy azóta élvezem az életet, amióta olyan közeli a halál.

***

Paraszt vagyok, aki fellázadt hitvány sorsa ellen!

***

A börtön szenvedései közt, talán az a legkínzóbb, hogy nem zárhatjuk magunkra az ajtót.

***

Akiket tisztelnek, azok csak szerencsés gazemberek, nem érték őket tetten.

                                                                                      (Vörös és fekete)

 

A többség bizonyára kedveli a szenteskedésnek és a hazugságnak émelyítő keverékét, amit parlamentáris kormányzásnak neveznek.

***

Washington halálra untatna – akkor már jobb Talleyrand társasága! … Irtózom az unalmas amerikai józanságtól. … Ez a mintaállam az ostoba, önző középszerűség diadala, s ha nem akarsz elveszni, meg kell hódolnod!

***

Amerikában a többségé a hatalom, a többség pedig legnagyobbrészt a söpredéket jelenti. New Yorkban a kormány szekere más kerékvágásban halad, mint a miénk, s éppen ellenkező irányban. Zsarnokként uralkodik az általános szavazati jog – piszkos kezű zsarnok!

***

Nem arra születtem, hogy köztársaságban éljek; csak a középszerűség zsarnokságának érezném, és a középszerűségből a legjobbat sem tudom elviselni!

***

Életük azzal telik, hogy mikroszkóppal tanulmányozzák szomszédaikat; unalmukat nem tudják más gyógyszerrel enyhíteni: mindenki a másik kémje.

***

Ha valaki lemond arról, hogy győzzön, azt hazugnak és mesterkéltnek tekintik.

***

A tizenkilencedik század leverő, nagy vitája: származás vagy érdem?

***

Felsőbbrendű embernek született.

***

Százezer frankot nyerek sorsjátékon, s kétségbe ejt, hogy nem nyertem egymilliót!

***

Kétszázezer kiváltságos lény jólétét egészén őszintén fontosabbnak tartják harminckétmillió francia boldogulásánál.

***

Annyira lenézi az embereket, hogy sohasem kíván vitába szállni velük…  „Nem kapok fizetést a Mennyei Atyától, hogy az emberek bárgyúságaival foglalkozzam” – mondta egyszer.

 ***

Vajon akad még egy francia, aki boldog lesz, mert a király szólt hozzá?

***

A trón és az oltár legveszélyesebb ellensége: az irónia.

***

A Sacré-Coeur-ben minden regényt trágárnak bélyegeztek.

***

Én azt vallom: aki ötvenezer franknál többet keres, annak magánéletét ellenőrizze a nyilvánosság.

***

Mire hatvanöt évesek leszünk, az élet már feladat… és nem helyes, ha összekuszáljuk képzelt bajokkal.

***

Ez az ember állat! …vele nem lehet finoman viselkedni: rögtön gyengeségnek tekinti.

***

Egy férfi rangját a társaságban a jókedve s a tréfái határozzák meg, a mód, ahogyan ötleteit elmondja.

***

Lucien nézte Grandet-nét: az asszony szépsége minden kimondott szóval halványult.

***

Jellemének képtelensége miatt szenved: egyszerre szeretné élvezni a minisztériumi urak kiváltságos helyzetét, és megőrizni a tisztességes ember kényes érzékenységét. Ennél nagyobb hülyeséget!

***

Ostobán ragaszkodott a helyeshez és az igazhoz, ami megbocsáthatatlan hibája olyan fiatalembernek, akinek apja hintón jár.

***

Rettegnek a köztársaságtól, mely nem hajlamaink szerint akar kormányozni bennünket, hanem át akar gyúrni.

***

  • De hát nem elég szép szerep: jót tenni, és semmit nem kérni?
  • Pontosan ez az, amit a közvélemény soha nem hinne el.

***

Nem, nem kötelező éppen leplezetlenül lopni; de jól teszi, ha megtömi a zsákját, ha azt akarja, hogy tiszteljék.

***

Olyan ember,  mint az a de Castries, XIV. Lajos idejében, aki nem értette, hogyan lehet annyit beszélni egy d’Alembert-ről, egy Diderot-ról, emberekről, akiknek még fogatjuk sincs.

                                                                                     (Vörös és fehér)

 

Az a szánalmas erő, amit beletörődésnek neveznek; az ostobák bátorsága, akik szó nélkül tűrik, hogy felakasszák őket.

***

Itt mindenfelé dombokat látok, az egyik magasabb, a másik alacsonyabb, szeszélyesen elszórt facsoportok; emberi kéz nem rontotta még meg őket, s nem kényszerítette arra, hogy jövedelmezzenek. … Semmi sem emlékeztet a civilizáció csúfságaira!

***

Az ilyen apróság a legjellemzőbb: hol válik el az olasz és a francia jellem. Bizonyos, hogy a francia szerencsésebb; átsiklik az eseményeken, nem ismeri a bosszút.

***

Legjobban talán azzal magyaráznám az erkölcstelen boldogságot, amit az olaszoknak a bosszú szerez, hogy ennek a népnek képzelőereje van; más népek valójában nem bocsátanak meg, ők felejtenek.

***

Tulajdonképpen akkor leszünk öregek, amikor már nem vagyunk ilyen boldogítóan éretlenek!

***

Az eszes ember hiába vallja a legkitűnőbb elveket, még jóhiszeműen is valamiképpen mindig Voltaire és Rousseau rokona.

***

Minden idők hitvány Sancho Panzái végül is legyőzik a fenséges Don Quijotékat.

***

Mennyire féltem a börtöntől; most itt vagyok, s eszembe sem jut bánkódni! Most igazán elmondhatom: a félelem százszor rosszabb volt, mint a baj.

***

Irodalmi művekben olyan a politika, mint pisztolylövés hangverseny közben; közönséges dolog, de mindenki felriad rá.

***

[Mosca gróf a feleségéhez:]  Tulajdonképpen sem maga, sem én nem kívánjuk a nagy gazdagságot. Ha Nápolyban a San Carlo egyik páholyában ad nekem egy széket, s ezen kívül kapok még egy lovat is, több vagyok, mint elégedett; magának vagy nekem sohasem az a csekélység ad rangot, hogy mennyi a pénzünk, hanem az, hogy kiváló emberek milyen örömmel jönnek el egy csésze teát meginni nálunk.

                                                                                      (A pármai kolostor)

 

A szerző elbizakodott: senkit nem utánoz.

***

Csak a kis érdem szeretheti a számára hízelgő hazugságot; Napóleon annál nagyobb lesz, minél inkább fény derül a teljes igazságra.

***

Napóleon civilizálta a népet, mert tulajdont adott neki.

***

Minden pártban úgy van, hogy minél több a szellem valakiben, annál kevésbé híve pártjának, főleg ha négyszemközt vall színt.

***

Európában kezdik belátni: minden nép csak annyira szabad, amennyire diadalmaskodik a félelem felett.

***

Az erkölcsben csakúgy, mint a fizikában, csak arra lehet támaszkodni, ami ellenáll, és amíg egy politikai képződmény adandó alkalommal nem áll ellen, addig nem is létezik.

***

A gyengeség időszakában minden változás baj.

***

Forradalmi államban két osztály van:  a gyanús személyeké és a hazafiaké.

***

Az öregember, akit nem övez dicsőség, nagyon boldog, ha fájdalmat okozhat a fiatalnak, aki nála többet tett.

***

A nép csakis akkor erős, csakis akkor számít, ha haragszik: akkor semmi sem drága neki. De ha megszűnik a harag, már a legkisebb áldozat is lehetetlennek tűnik.

***

A tömeg azt hiszi, többet tud, pedig csak más szavakat használ.

***

Mulatságos látni, hogy a balsors sújtotta zsarnokság az észhez és az érzelmekhez appellál.

***

A zsarnokság egyenlővé teszi azokat, akiket leigáz, így a nép és a nemesség közel került egymáshoz.

***

Törvényes cselekedet minden lázadás a hódító idegenek ellen.

***

Napóleon félt a jakobinusoktól, akiktől nem csupán a hatalmat vette el, hanem a mindennapi foglalatosságot is; külön rendőrséget hozott létre felügyeletükre… A jakobinusokon kívül Napóleon talán életében nem is gyűlölt senki mást.

                                                                                      (Napóleon élete)

 

Voltaire írásai sose tudtak megragadni, gyerekesnek tűntek. Elmondhatom, hogy e nagy ember egyetlen munkája se tetszett.  Akkor még nem láttam, hogy ő volt Franciaország törvényszerzője és apostola, Luther Mártona.

***

Talán soha nem sodort össze a véletlen két gyökeresen ellentétesebb embert, mint az apám és én.

***

Családomban senki sem érdeklődött pénzkérdések iránt, ezt igen alantas és megvetendő dolognak tartották. Pénzről beszélni szinte illetlenségnek számított, a pénz szükséges rossz volt, az életnek, sajnos nélkülözhetetlen kelléke, akár az árnyékszék, amelyről azonban nem való beszélni.

***

De önmagáért is szerettem a matematikát, s szeretem mindmáig, mert nem tűri a képmutatást és a homályt, azt a két dolgot, amitől a legjobban borzadok.

***

Bár akkoriban teljesen és tökéletesen republikánus hiten voltam, rokonaim arisztokratikus ízlését és tartózkodó természetét is tökéletesen átvettem. Ez a csökevény meg is maradt bennem, s alig tíz napja például visszatartott egy kis kalandtól. Irtózom a csőcseléktől (attól, hogy érintkezzem vele), s ugyanakkor, mint népnek, szívből kívánom, hogy boldoguljon…

***

Szeretem a népet, utálom az elnyomóit, de a néppel együtt élni örökös kínszenvedés lenne számomra.

***

A legarisztokratikusabb hajlamaim voltak és vannak ma is, mindent megtennék, hogy boldog legyen a nép, de azt hiszem, inkább börtönben töltenék el két hetet havonként, mint hogy együtt éljek a butikok lakóival.

***

Még ma, ötvenkét éves koromban sem értem, miért vagyok olyan hajlamos a boldogtalanságra vasárnap.

***

Általában rendkívül szellemes, de igen rosszindulatú, sőt roppant erkölcstelen embernek tartanak, (erkölcstelennek azért, mert írni merészeltem a nőkről A szerelemről-ben, és mert akaratlanul is gúnyt űzök a képmutatókból.)

***

Megvallom, csak két szerző dallamait tartom tökéletesen szépnek: Cimarosáéit és Mozartéit, és kössenek fel, ha őszintén meg tudom mondani, melyiket becsülöm többre a másiknál.

***

Ma már, hála az égnek, a szónoki emelvény háttérbe szorította a hadsereget.

***

A szellemesség, mely annyi gyönyörűséget szerez annak, akinek van érzéke hozzá, nem állja az időt. Mint ahogy egy szép őszibarack megfonnyad néhány nap alatt, a szellemesség is megfonnyad kétszáz év alatt, sőt sokkal hamarabb, ha a társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyában, a hatalom megoszlásában forradalmi változás következik be.

***

A történteket átgondolva nem győztem álmélkodni. „Ejnye, hát csak ennyi az egész?” – gondoltam.

Ez a kissé együgyű álmélkodás és ez a felkiáltás végigkisért az életemen.

***

Ha iszonyú kínok közt kell eltöltenem hátralevő öt, tíz, húsz vagy harminc évemet, halálos ágyamon akkor se fogom azt mondani: nem kezdeném újra.

                                                                            (Henry Brulard élete)

 

A józan ész, ha egy asszony szájából hallom a szavát, egészen más erővel kerített volna hatalmába, mint az a józanság, amely kitelt tőlem.

***

Az emberfajta, amelytől mindennél jobban irtózom Párizsban: a kormánypárti, aki mindenben kényes a becsületére, kivéve az élet döntő lépéseit.

***

De hát őrült voltam, irtózásom a hitványságtól szenvedéllyé fokozódott. Ahelyett, hogy mulattam volna rajta, mint ma az Udvar viselt dolgain…

***

Szenvedélyesen szerettem, nem a zenét, hanem egyes-egyedül Cimarosa és Mozart zenéjét.

***

Alighanem úgy találták, hogy nagyon félszeg és talán  szörnyen gőgös vagyok. Megszoktam, hogy az ellenkezőjének látsszam annak, ami valójában vagyok. Sorsjegynek tekintem, mindig is annak tekintettem a műveimet. Becslésem szerint csak 1900-ban fognak újra kinyomtatni.

***

Semmi sem vetekedhet Anglia zöldjének üdeségével, fáinak szépségével; míg itt bűnnek, becstelenségnek tekintenék e fák kivágását, a francia tulajdonos, ha csak kicsit is megszorul, tüstént eladja birtokának öt vagy hat nagy tölgyét.

***

Ez hát egyik nagy bajom, sújtja-e önöket is ilyen? Halálra bántanak a legapróbb árnyalatok.

***

Ha unalmas ez a könyv, két év múlva vajat csomagol lapjaiba a fűszeres; ha nem untat, az olvasó látni fogja, hogy az egotizmus, persze csak az őszinte, az emberi szív ábrázolásának egyik módja, az érzelmeké, melyeknek megismerésében mérföldes léptekkel  haladtunk előre 1721 óta, a Perzsa levelek s ama nagy szellem, Montesquieu óta.

***

Barátságban, szerelemben heves, szenvedélyes, bolond és mérhetetlenül őszinte vagyok az első elhidegülésig.  Ha ez bekövetkezik, a tizenhatévesek őrültségéből  egy szempillantás alatt átcsapok az ötvenesek machiavellizmusába.

***

Az angol, úgy hiszem, a világ legkorlátoltabb, legbarbárabb népe, olyannyira, hogy megbocsátom nekik a Szent Ilona-i gazságot.

***

Láttál-e már, nyájas olvasó, selyemhernyót, amely betelt eperlevéllel? Ez a csúf féreg már nem akar enni, szükségét érzi annak, hogy másszon és megcsinálja selyembörtönét.

Ilyen az írónak nevezett állat is. Az olvasás már csak másodlagos gyönyörűség annak, aki belekóstolt az írás mélyenszántó tevékenységébe.

                                                                            (Egotista emlékezések)

 

A tenger, amely nélkül semmiféle táj nem mondható tökéletes szépnek.

***

Lamiel leült és nézte a távozót (letörölte a vért és alig gondolt a fájdalomra).

  • Hogyan, az a híres szerelem, csak ennyi az egész!

***

A szerelem, amiről ez a sok fiatal beszél, csakugyan létezik számukra, mint a gyönyörök királya, vagy én vagyok érzéketlen a szerelemre?

                                                                                                        (Lamiel)

 

[Civita-Vecchia, 1832]   Első ízben tapasztaltam, hogy a sajtószabadság ártalmas is lehet. Napóleon megtiltotta volna, hogy lenyomtassák a kolera szót.

***

Egyetlen célom, hogy oly erkölcsös legyek, mint egy irodafőnök-helyettes.

                                                                                      (Bizalmas írások)

 

 

 

 

MOLNÁR TAMÁS  (1921-2010)

  

Fő célom annak vizsgálata, mi az oka az ellenforradalmi szerzők elhanyagolásának, valamint annak, hogy újra meg újra képtelennek bizonyulnak döntően befolyásolni korunk politikai, társadalmi és kulturális életét.

***

A hatalomátvétel modern eszközei ideológiák, amelyek a kommunikációs médiumok útján terjednek, amíg át nem hatják a „közvélemény”-t. Az új ideológiát ekkor egy hódítás végérvényességével fogadják el.

***

Egy ellenforradalmi rendszer számára nem elegendő a puszta túlélés, mint a demokrácia számára. Ez utóbbi mindig képes újra megnyerni elveszített klientéláját és a legitimitás birtokosának tekinteni önmagát… Ezzel szemben az ellenforradalmár rendszer egy szinte lehetetlen legitimitást keres már a hatalom megszerzése előtt is, és e legitimitást egyhangú véleményre kell alapoznia, amely a „nemzeti hit”-et fejezi ki. … Tény, hogy az ellenforradalmi rendszerek legtöbbje csak a politikai hatalmat keresi, és az általuk szokás szerint elhanyagolt területeket – a sajtót, a nevelést, a népszerű kultúrát – ellenfeleik kezében hagyják, s ezzel lehetővé teszik a saját céljaik elleni felforgató tevékenységet. Így például, míg Horthy tengernagy, Magyarország kormányzója nem engedte meg a maga akaratával szembeszegülő politikai ellenállást, sosem tartotta kormányzata kötelességének, hogy az ellenzéki eszmékre vadásszon vagy ellenőrzést gyakoroljon a polgárok viselkedése, gondolkodása, írásai felett.

***

Én a magam „ellenforradalmi hős”-ének első vonásaihoz de Gaulle írásainak, megnyilatkozásainak, tetteinek és stílusának megfigyelése és tanulmányozása alapján jutottam el.

***

Míg a forradalmárok felelős, mérsékelt baloldaliakként  és haladókként jelennek meg a közvélemény előtt (a kommunisták játsszák a „radikálisok” szerepét), az ellenforradalmárok per definitionem „szélsőjobboldaliakként” vannak beállítva. A „mérsékelt jobboldal”, a mérsékelt ellenforradalmár fogalma egyszerűen nincs benne a forradalmárok sok évtized alatt kialakított politikai szótárában.

***

A haladás útjába állni főbenjáró bűn, valójában az egyetlen bűn a forradalmárok szemében.

***

A forradalom immár abszolút hatalomként kormányoz. A királyok isteni jogát felváltotta a forradalom történelmi joga.

***

Az új ellenforradalmi nemzedék a hazafiságot nem annyira nemzeti keretben fogta fel, mint inkább Európának a kommunizmustól és az amerikai befolyástól való védelmét  látta benne.

***

Az történik, hogy a mind nyilvánvalóbb politikai kudarc elkerülhetetlenné teszi  a kulturális terrort.

***

Civilizációnknak kétség kívül vége lesz azon a napon, amikor a katolikus egyház és az Egyesült Államok csatlakozik a forradalomhoz.

***

Az ellenforradalmárok feladata egyszerűen az, hogy megvédjék a társadalmat és a rendezett közösség elveit. Ez nem látványos feladat, s teljesítése során nincs végső győzelem: sikereit inkább elmékben és lelkekben aratja, mint a fórumokon. Véget nem érő munka, mindennapos teher. És így is kell elvégezni, nap nap után.

(Az ellenforradalom)

 

Nincs elképzelésünk a tér/idő eredetéről és rendeltetéséről, amely pedig kijelöli helyünket. Csakugyan elvesztettük a mitologikus szemléletet; de mi a nyereségünk?

***

A tudósítók és általában a sajtó státusa meghatározatlan: intézményt alkotnak-e vagy pedig a civil társadalom szabad szereplői? …nem világos a státusuk, de van elég hatalmuk érvényesíteni akaratukat. … Több, nemzetközileg ismert szaktekintély rámutatott arra, hogy a Vietnamban elszenvedett kudarcért a felelősség aránytalanul nagy mértékben az amerikai sajtó és televízió néhány tudósítóját terheli.

***

Az Állam létezése bele van írva az emberi természetbe. … Az Államot a társadalom többi eleméhez és a személyekhez képest magasabb rang illeti meg, felsőbbség, amin autoritása nyugszik.

***

Az autoritásnak nincs alternatívája; az autoritás a rend és a szabadság megőrzésének kiváltképpen mértéktartó, mivel racionális alapelve.

  (Az autoritás és ellenségei)

 

A baloldal célkitűzése a forradalomban összpontosul, bár erről a végpontról aránylag kis számú baloldalinak van tiszta látása és tudata. … Egy elit szabja meg a célt és a módszert, a ritmust és a harci rendet, bár ez az elit is azt mondja önmagáról, hogy a történelem parancsait követi. … A baloldali gondolkodás bele van tehát építve a nyugati kultúrába, a haladás ideológiája szállítja nekünk mindennapi létünk kereteit. A forradalmi folyamat így legitimitást nyer.

***

A jobboldalon nem ez történt. Míg a humanista és laicizáló bal több százados küzdelmet folytatott eszmei győzelméért, a jobb tulajdonképpen nem is létezett, pontosabban „otthon” volt az általa is létrehozott civilizációban. Nem volt szüksége támaszra, azt megkapta az államtól és az egyháztól. [Csakhogy a felvilágosodást követően] A „trón és oltár” szövetsége felbomlott, a jobboldal politikailag és más tekintetben is árva lett. …kénytelen támasz után nézni, de sok idő telik el már azzal is, hogy ez a kereső jobboldal egyáltalán tudomásul vegye a saját otthontalanságát. … [1789-et követően] A jobboldal képtelen lett felmérni igazi helyzetét.

A baloldal mindig úgy találja, hogy több egyenlőségre van szükség, több morális felzárkózásra, több jogra a még attól megfosztottak számára (nők, gyerekek, sérültek, állatok). A baloldali lista végtelen; a jobboldalon nincs lista, legfeljebb a baloldali lista kritikája. Egyik a forradalmat célozza meg; a másik az ideális múltat.

(A jobb és a bal)

 

A történelem nem egyéb, mint bizonyos célok megvalósítására törő megannyi jelentős élan [lendület, hév] összhatása.

***

A kereszténység és a görög filozófia világossá tette, hogy minden egyes ember személy. Ennek nyomán minden uralkodó kötelességévé vált, hogy a közjó fogalmát kiterjessze valamennyi alattvalójára.

***

A „haladó erők tábora” a modern világ talán leginkább megosztott gyülekezete. [A haladó] a történelmet a folyamatos javulás, a társadalmi emancipáció és a növekvő életszínvonal lehetőségeként fogja fel. Ezért a népszerű zsurnalizmus és a tömegmédiumok szóhasználatában a [haladás] fogalmának mágikus jelentése lett, melyet senki sem vonhat kétségbe, nem cáfolhat.

***

Az elmúlt két évszázad során az általunk konzervatívnak nevezett értelmiségi típus mind politikai, mind filozófiai értelemben totális védekezésre kényszerült. …álláspontja szerint az emberiség sorsa mindig is fáradozás, megosztottság és szenvedés volt és marad.

***

[W. F. Buckley szerint] a liberálisok kimondatlan előföltevése az, hogy a kölcsönös megértésen alapuló párbeszéd csak a kommunistáknak jár ki, a konzervatívoknak nem, akikkel szemben a kulturált véleménycsere minden normális törvénye fölfüggeszthető. Ez tehát a francia „pas d’ennemi á gauche” amerikai párhuzama.

***

A régi rend fölötti tűnődést és helyreállításának kísérletét inkább beállítódásnak neveznénk, semmint cselekvési tervnek. Igaz ugyan, hogy érzelem és filozófia, tehát nemes késztetések határozták meg, de politikai és ideológiai erőként mégsem jön számításba.

***

Valójában minden ideológia olyan kísérletnek tekinthető, mely a társadalmi összetartás biztosítására irányult.

***

A konzervatív nem alkot rendszert, mint tette ezt Hegel vagy Marx – olyan rendszert, mely felfogja az általánost és a részlegest, mely a tudomány kizsákmányoló alaposságával uralkodik rajtuk, s mely előre jelzi a következményeket. Éppen ellenkezőleg: a konzervatív gondolkodó egy adott kor vagy társadalom kapcsán mindig egyetemes törvényszerűségekre hivatkozik, melyek öröktől fogva tartalmazzák a jót és a rosszat, az ember bűnös természetét, ugyanakkor megváltását is – avagy akarati okra hivatkozik, az emberi természet vakmerőségére és restségére. Röviden szólva: a rossz minden egyedi példájában az eredendő bűn megismétlődését látja.

***

A konzervatív ugyanolyan szerelmes várakozással tekint a rend fogalmára, mint a haladó értelmiségi a változáséra.

***

Ha szó lehet párhuzamról, annyit biztosan állíthatunk, hogy az igazi konzervatívnak épp annyi zavarban, konfliktusban és katasztrofális vereségben volt része a szélsőséges erők részéről, melyekről azt hitte, ő fogja irányítani őket, mint a haladó értelmiségnek a kommunistákkal megkötött szövetsége miatt.

***

Az egyén önmagában igen sérülékeny valami, tele van hibával; a társadalom kölcsönöz neki erőt, látja el környezettel és szerepkörrel, teszi meg a nagy civilizációs láncolat egy láncszemévé. … Egyének tömkelege, akiknek mindegyike azt hiszi, hogy közvetlenül kapcsolatba léphet az istenséggel, soha nem fog közösséget alkotni.

***

A kálvinizmus hagyományának lényeges öröksége, hogy egy bizonyos viselkedésmódban nem az okát, hanem a jelét látja az üdvösségnek – a kiválasztottságnak.

***

De ne feledjük, hogy az utópia nem az egyéni üdvösség formája, nem az egyéni törekvés eredménye: közösségi cél, melyet csak folytonosan erősödő közösségi törekvéssel , egyre magasabb szintű közösségi összetartással lehet elérni.

***

A középszerűség mindent a maga szintjére süllyeszt, ami kapcsolatba kerül vele, s nem engedi meg a kiemelkedő teljesítményt. Vagyis amerikai értelmiségi gyakorlatilag bárki lehet.

***

Az amerikai tömegkultúra nivelláló és tébolyító hatását nem a demokrácia, hanem a kapitalista kommercializmus számlájára írnám, mely manipulativ módon egységes ízlést kényszerít az emberekre, majd ezt az ízlést és „jellemzőit” eladható márkaként forgalmazza.

***

Azelőtt az ember tudhatta, hol áll: a parasztok a Bibliát olvasták, a polgárok Goethét; az őrültek a Mein Kampfot. Az embereknek ma már nincs véleménye – van viszont hűtőszekrénye. Illúzió helyett van televíziónk, hagyományok helyett Volkswagenünk. A kor szellemével csak akkor lehetnénk összhangban, ha kézikönyvet írnánk a háztartási gépekről.

***

[Korunk társadalomépítő mérnöke] az igényt, hogy emberhez méltó új társadalmat építsünk, fölcseréli azzal az igénnyel, hogy átalgyúrjuk az embert, s így illesszük bele az új társadalomba.

***

Ironikus, hogy csak egyetlen erő, a kenetes képmutatás képes erkölcsöt kényszeríteni a társadalomra, ez az akartan elhitt erény pedig a kollektív önmisztifikáció.

***

A civilizáció eszköz lett, hogy az egyének vétkeit mind nagyobb és nagyobb közösségekre ruházza.

***

A földi rend és ezzel az emberi lét és a társadalom szerkezete olyan, hogy minden korszakban és minden nemzedéknek újra meg kell ismernie, értelmeznie és újra felhasználnia, miközben alkotóelemei nem változnak.

***

Az egyenlőség kialakításához szükség van kényszerre, vagyis szükségképpen elvész valami a szabadságból; de vajon az egyenlők társadalmában ki fogja kényszeríteni az embereket, ha nem azok a felsőbb csoportok, akik magukat az egyenlők közt „még egyenlőbbnek” proklamálva erőt alkalmaznak.

***

[A helyes magatartás az,] ha újra felfedezzük a filozófiát, melynek van elég bátorsága ahhoz, hogy megszabaduljon a történelmi-ideologikus és utópikus látásmódtól. Röviden szólva, e filozófiának újra hangsúlyoznia kell, hogy az egyén elsődleges a közösséggel (vagyis megjósolt kollektív tudatával) szemben, a szabadság a magán- és közösségi élet elgépiesítésével szemben, s a józan ész a tudományba vetett hittel szemben. … A filozófiához való visszatérés valójában visszatérés lenne az emberhez is, ami azzal az eredménnyel járhatna, hogy nem dicsőítenénk a kollektív célokat, mintha erkölcsi pótlékok és vallási célok lennének.

***

Pascal talán még Szókratésznél is fontosabb alakja a filozófiának.

   (Az értelmiség alkonya)

 

Igen keveset írtak …a spirituális és szellemi rombolásról, amelyet az új vallás győzelme a Földközi-tenger egész medencéjében előidézett. … A hódító vallási hevülettől fűtött kereszténység a valaha volt legnagyobb civilizációval került szembe.

***

E hódítás következtében a kereszténység legalább annyit vesztett képzelőerőben és kulturális vízióban, mint amennyit más szempontokból nyert.

***

A kereszténység megfosztotta démonaitól a világmindenséget: tagadta, hogy léteznének  természetfeletti démonok az istenek és az emberek között, s ezzel hatalmas szakadékot hagyott az emberi és az isteni birodalom között. …a kereszténység félretájolta a világ lakóit.

***

A keresztény világszemléletre való átmenet komoly veszteséggel, s ezért azzal a kockázattal járt, hogy felborítja a pszichés és lelki  tartomány egyensúlyát.

***

A görög istenek, írja Lawrence, tanúi voltak a tiszteletükre végzett szertartásoknak, ők voltak a közönség – s ez vezetett a színház létrejöttéhez, amely a megszemélyesítés kiváltságos helye volt.

***

Az anyagot Isten ellentétének tekintik. … Ez a hiedelem, a görög gondolkodás nagy fogyatékossága. … Pogány gondolkodók számára az  ige testet öltése egyszerűen botrány.

***

A kereszténység nem azért tette lehetővé a modern szemlélet elterjedését, mert tudományos volt, hanem azért, mert tagadta a világmindenség isteni jellegét, s ezzel megnyitotta azt a racionális kutatás előtt.

***

Az utolsó nagy pogány bölcs Plótinosz volt.

***

A harmadik század elején Alexander Severus császár Ábrahám, Orpheus és Mithras mellett, mint nagy és megbecsült vallásoktatóét, Krisztus képét is őrizte magánkápolnájában.

***

A megérthető ember: egyetemes ember. Bármi, aminek nyomán ezzé vagy azzá az emberré egyediesül, csupán nem-létező adalék.

… Az igazi gondolkodó alany nem az én, hanem a minden gondolkodó lényben rejlő személytelen létező.

***

Mindazonáltal a korábban feltett kérdésre – hogy a kereszténység be tudta-e tölteni a megszüntetett pogány mítoszok helyét – a válasznak legalábbis részben nemlegesnek kell lennie.

***

A pogány mítosz jobban ellenáll az idő vasfogának, mint – minden igazsága dacára – a keresztény vallás.

***

A keresztény századok számos gondolkodójának világnézete lényegében nem különbözött a pogány világnézettől.

***

Giordano Bruno, Montaigne kortársa példaértékű újpogány volt.

***

A pogány mítosz kezd a keresztény mítosz helyébe lépni.

***

Szent Ágoston számára a bűnbeesés az emberiség bukása, s ez az ember hibája. A pogány bölcs számára viszont a bűnbeesés a világ bukása, egyszerűen azért, mert létrejött; végső soron Isten hibája.

***

A teocentrikus érdeklődést krisztocentrikus váltotta fel; Isten, az Atya és Pantokrátor helyébe a Bánat Embere lépett, mint a reneszánsz vallási középpontja.

(A pogány kísértés)

 

Az Egyház hozzábilincselődött a dolgok régi rendjéhez, és az Egyház a II. Vatikáni Zsinat minden erőfeszítése ellenére sem korszerű.

***

Az Egyház úgynevezett progresszív erői [a II. Vatikán zsinat, azaz 1962-65 után] olyan eltűrt gyakorlatokat követelnek, melyek aztán fokozatosan irányzattá válnak és kifejezik, hogy nem Isten, hanem az ember áll az új világ és a zsinat utáni Egyház középpontjában.

***

Mint azt Fr. Louis Bouyer írta: „Felmerült az a gondolat, hogy az Egyháznak nem az a dolga, hogy megtérítse a világot, hanem az, hogy magát térítse a világhoz: nincs tanítani valója a világ számára, csupán engedelmesen meg kell hallgatnia annak üzenetét.”

***

Éppen ezért az Egyház ellen indított modern támadás a magas egyházi körökben megnyilvánuló hitfogyatkozásban jut tetőpontra.

***

Az Egyház és a hit, a hit, melyet tanított, képviselt, s melyen Szent Pál óta egész létezése nyugodott – fokozatosan elveszítette hihetőségét. … valamely hit- vagy eszmerendszer fönnmaradásának alapvető feltétele abban rejlik, hogy fő képviselői feltétlenül hisznek annak igazságában.

***

Szárazon nézve a tényeket, arról van szó, hogy a diadalmas civil társadalom korlátozni óhajtja az állam és az Egyház hagyományos funkcióját, kijelöl számukra egy bizonyos tevékenységi szférát, amely a múltban feladataiknak , felelősségi köreiknek és küldetésüknek egy keskeny sávját jelentette csupán.

***

Alig több, mint egy évszázaddal ezelőtt (1864) IX. Pius pápa kibocsátotta a Téveszmék syllabusát, kiátkozván azokat, akik védelmükbe veszik a liberális ideológiát, vagy kompromisszumot kötnek vele.

***

Aligha találunk a civil társadalom szektorai és szószólói által megfogalmazott javaslatot, amelyet ne csipegetne fel nyomban egy teológus, tudós professzor vagy püspök, és ne csomagolná valamiféle keresztény terminológiába.

***

Látni kellene, mennyire ódzkodnak egyes egyetemi tanárok, hogy kategorikus kijelentéseket kockáztassanak meg!

***

Az igazság az, hogy nemcsak a katolikus Egyház veszítette el civilizációt formáló erejét és dinamikáját, hanem maga a kereszténység is, mint olyan.

***

Cicero foglalja össze leginkább a dolog lényegét, amikor megjegyzi, hogy az áldozatokat bemutató római papok úgy mosolyognak egymásra, mintha bűntársak lennének. Tudták, hogy egy jól honorált papi kollégiumhoz tartoznak, de tudták azt is, hogy szakrális gesztusaik kiüresedtek.

***

A „szeress és tégy, amit akarsz!” valamikor egyértelmű üzenet volt, mivel szereteten Krisztus szeretetét értették. Manapság azonban a „szeretet” jelentheti azt is, hogy az ember gerillaháborúkban fegyvert használ, hogy szodomita, hogy otromba „miséket” kreál a hecc kedvéért, hogy elveteti a gyermekét, hisz a nőnek joga van saját testéhez.

***

A korlátlan emberi jogokra, fogyasztásra és erkölcsi emancipációra épített liberális demokrácia a legtörékenyebb konstrukció az emberi teljesítmények történetében. Valószínűleg nem éli túl e századot.

***

Sokkal több Teréz anya van, mint gondolnánk.

***

Vissza kellene térnünk a szakrális dimenzióhoz a liturgiában (a liturgia lényege a misztérium!). A liturgia nem ünnepség; nem valami összejövetel, amelynek az lenne a célja, hogy jól érezzük magunkat. Semmi jelentősége annak, ha a plébános azon töri a fejét, hogy szuggesztív eszmékkel vagy ötletes újdonságokkal álljon elő.

***

Akárhogyan is, de elérkeztünk a romlás mélypontjára: az Egyesült Államok püspökei közül csak néhányan akadtak olyanok, akik vállalták az abortusz elleni fizikai tiltakozást és a letartóztatást. A többieket Krisztus farizeusoknak nevezte volna, akik „az ország törvényének” köpönyegébe takaróztak.

***

Ismétlem: a nyugati világban a keresztény kultúra megszűnt létezni. Kijelenteni, hogy szükség volna restaurációjára, dícslretes, de irreális kísérlet, s azoknak a nosztalgiázóknak van fönntartva, akik szomorkás játszadozásuk közben kölcsönösen biztatgatják egymást.

***

A [jövőben várható] ellentétek feltehetően faji és vallási természetűek lesznek. Bolygónkra nem a béke kora köszönt, hanem a gigantikus erők szembenállása.

  (Az Egyház)

 

Az utópikus gondolkodás nem csupán álmok dédelgetése; sokkal inkább egész szellemi beállítódásunk alkotórésze. … a kezdet romlatlanságába és a tökéletesség elérhetőségébe vetett hitként is jellemezhető. … Paradoxon jellemzi az összes utópista gondolkodót: egyrészt a korlátlan szabadság elkötelezettjei, másrészt olyannyira meg akarják szervezni ezt a szabadságot, hogy ezáltal rabszolgasággá változtatják.

***

Korunk utópizmusának két fő témája: a háborúk kiküszöbülése és egy világkormányzat  létrehozása.

***

Az utópista általában az egyetemes szeretet szép és nemes voltának dicséretével kezdi. Egy idő múlva azonban rájön, hogy a szeretet csak akkor válhat egyetemessé, ha szabályozzák, ha előírják, mit és hogyan kell szeretni. Következik hát a szeretet megszervezése.

***

A marxista utópista tagadja Isten létezését, ugyanakkor hisz abban, hogy az ember megistenülhet, a múltban még sohasem tapasztalt tisztaság és hatalom birtokába juthat. Joggal állíthatjuk, hogy a marxista utópiát  – a kommunista társadalmat –  félisteni lények népesítik be.

***

A diktatúra korántsem csak a bolsevikok találmánya és korántsem csak a szovjet államban alkalmazott uralmi módszer, hanem a marxista elmélet lényegi velejárója.

***

A gnosztikus tanok szerint az üdvösség útja „nemzések” sokaságán át vezet, mindaddig, amíg az élrt vissza nem nyeri elveszített emlékezetét.

***

Az ítélet napja, a történelem vége is csak az egyéni lélek sorsát határozza meg. Mivel „kollektív lélek” nem létezik, a társadalom, mint olyan, nem juthat sem a mennybe, sem a pokolba.

***

Az emberi értelem nehezen bír ellenállni a rendszeralkotás csábításának (gondoljunk csak a 17. századi esprit geometrique-re). … Szinte észre sem vesszük, s az ideológia gyorsvonata máris egy menetrenden kívüli végállomás: az utópia irányába robog.

***

A 19. századi liberálisok még ferde szemmel nézték az állam hatalmának növekedését és arra törekedtek, hogy az egyén jogait minél jobban körülbástyázzák az állam visszaéléseivel szemben. Ma viszont ott tartunk, hogy akik még mindig liberálisoknak nevezik magukat, az utópizmus hatása alatt elképesztő hatalommal ruháznák föl az államot, sőt az egész földkerekségen uralkodó világállamról álmodoznak.

***

Álláspontunk szerint az utópizmus mindig is sokak szemlélete volt, és biztos, hogy hívei semmivel sem voltak kevésbé kitartóak, mint a világtörténelem bármely más irányzatának vagy doktrínájának követői. … Realizmus és utópizmus az emberi állapot értékelésének két különféle módja, melyek az idők végezetéig szemben fognak állni egymással. … Szinte kimeríthetetlen változataiban mindig egyugyanazon alapminta  tér vissza. … A látszattal ellentétben az utópia gyökere szembefordulás Istennel, mértéktelen gőg és vágy – az egész emberiség sorsa fölötti korlátlan uralkodás vágya.

***

A mi tételünk szerint az utópia ugyanaz a politika területén, ami az eretnekség a teológia területén.

      (Utópia)

 

[Renan krízis kiváltotta nézeteiben] a hangsúly a nemzeti folytonosságra került, mondván, a nemzet nem csupán egy racionális terv, mely valamiféle utópia felé tendál, minthogy gyökereit megveti, elnyesi, hanem egy morális lény, aminek közös múltja, nyelve, dalai, pooézise és szimbólumai alakították őt mint Isten és ember által épített történelmi valóságot. Úgy is mondhatnánk, a kríziseknek (görögül törést jelent) eredményük is lehet.

***

Voltaire uralta szellemileg az egész XVIII. századot. … Egy olyan politikai álmot szövögetett, amit ma „felvilágosult zsarnokságként” ismer a szellemi és politikai történetírás. Frigyes és Nagy Katalin lett a példakép, mert kancsukával uralkodtak a nép „érdekében”. A felvilágosodás… mint a mi századunkban a marxi szocializmus, a „jó szándékú elnyomást és egyenlőséget” [jelentette]- … Tulajdonképpen Voltaire-nek nem volt valamire való filozófiája. … Igazi utódja nem az értelmiségi osztályból, hanem a klérusból fakadt. Talleyrand püspök volt az.

***

[Az amerikai egyetemi bizottság] kritika alá vette konzervatív gondolataimat, és helyettük a liberális nézeteket ajánlotta, sőt diktálni kívánta. … Sajnos a lehetőségek soha nem azonosak, mert amint az iparban alakulnak trösztök és más erőcsoportok, úgy a szellemi és kulturális életben is kirekesztenek egyesek másokat, mint ahogy engem az egyetemi bizottság igyekezett kizárni. … A liberális intolerancia nem áll egyedül, minden csoportban megvan ez a hajlam. De akkor a liberális ne kérkedjen a türelem erényével, miközben felölti az inkvizitor talárját.

***

A liberalizmus nem semleges, nem a szabadságot hírdeti, hanem saját ideológiáját tanítja vagy éppenséggel rákényszeríti a szabadnak mondott emberekre.

***

A liberális világrend éppen úgy egyes nemzetközi csoportok és hatalommal bíró nemzetek érdeke, mint ahogy egy más világrend szintén csoportok érdeke volt a múltban. A „mi szabad”, „mi tilos” viszonya ugyanaz maradt és az amerikai, mely az önérdekű naivitásban mindig elől jár, ezt a viszonyt már el is nevezte: politically correct.

***

A Nyugatot ma az egész nemzettel azonosítható „középosztály jellemzi”. Ennek fő vonásai a fogyasztó társadalom, az ezt alátámasztó pénz- és adóügyi politika és egy olyan kultúra megteremtése, amelyben a tömegértékek (amennyiben a szó elfogadható!) szabják meg a képzelet és kívánalmak határait. … [A jóléti állam] első jelei Harmadik Napóleon és Bismarck  rezsimjeiben mutatkoztak.

***

Amerikában ma nem az állástalanok és földtelenek követelnek szociális megújhódást, és jogokat, hanem a demokráciát újraértelmezve az „erkölcsi” kisebbségek.

***

A pluralizmus minden esetben a lobbyk helyi vagy nemzeti súlya szerint alakult ki, s nem aszerint, hogy mi a vélemények specifikus értéke, hovatartozása, értelmes felvonultatása.

***

A hatalom ma nem található, legalábbis ott nem, ahol az emberek keresik.

***

Pinochet tábornok nélkül Chile Kubává változott volna át.

(Századvégi mérleg)

 

A második vatikáni zsinat (1962-1965) utóhatását még a mai napig sem lehet pontosan felmérni. Nézetem szerint ez alkalommal a katolikus egyház aláírja azt a „társadalmi szerződést”, amely aláveti a modern liberális civil társadalomnak önmagát és annak keretein belüli működését.

***

Úgy tűnik, hogy legalább az archaikus embernek szüksége volt annak bizonyosságára, hogy minden tette olyan párhuzamos vagy másodlagos mintával rendelkezik, mely saját léténél és tetteinél mélyebben gyökerezik a létben, s amely nélkül mind tettei, mind léte érvényét vesztené.

***

A görög vallás nem tette az istenit emberivé, hanem az ember lényegét tekintette isteninek. … De nem csak a görögök szolgálnak az antropomorf istenképzetek példáival. Láttuk, hogy magának a mitosznak is éppen az a szerepe, hogy a járulékos és időhöz kötött létezőt az abszolút és állandó létezőhöz kapcsolja.

***

Jézus János evangéliuma szerint azt mondta: „Nincsen-e megírva: Mindannyian Istenek vagytok?” Ezt a gondolatot visszhangozza például Nagy Vazul, aki már arról beszél, hogy az embernek Isten parancsa szerint Istenné kell válnia. Akárhogyan legyen is, az ember Istenné válásának témája különösen a korai hermetikus iratokkal terjed el széles körben. Ezt mutatja a következő, az Aszklépiosz című, nevezetes, ám ismeretlen szerzőségű gnosztikus szövegből való idézet is:  „Az ember magnum miraculum … mint maga Isten… ugyanakkor rokonságban áll a szellemekkel, akik vele egy tőből erednek; az ember megveti természetének azt a részét, mely csupán emberi, mivel reménységét a másik, isteni részbe helyezi.”

***

Lehetetlen kimutatni, hogy egy történelmi eseményben mi volt lényegi, szükségszerű vagy esetleges.

***

Bábel tornyának története – Jézus azon kijelentése mellett, mely szerint országa nem e világból való – a legerőteljesebb antiutópikus jelkép.

***

Szóba sem jöhet, hogy a világtörténelem és Isten országa története között konvergenciát fedezhetnénk fel; a világtörténelem nem a kozmosz fokozatos krisztifikációja, a teológiai erények nem igazítanak el bennünket az ember közös földi feladatai terén.

***

Az individuum tehát nem esetleges; olyan elv, mely által minden létező méltóságot nyer s melyben kifejezi ezt a méltóságot.

***

Vallási gondolkodók talán azzal a tétellel sem értenek egyet, hogy a lét, a megismerés és tudás, valamint a közösség kiegyensúlyozott felfogásához antropomorf Istenre van szükségünk.

(Filozófusok istene)

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.